Üdvözöllek, Vándor.

Gyere, ülj le mellém, hadd meséljek egy történetet... Tudom, jársz-kelsz a világban, sok emberrel találkoztál már. Feltűnt, milyen kétségbeesettek, milyen szürkék és bánatosak mostanság? Rohannak, ügyintéznek, élik életüket, és hiába van meg gyakran mindenük, sokan nem boldogok. Vannak, akiket ez nem zavar, sőt, nem is igazán törődnek vele. Aztán egy szép napon hazaállít, iszik egy korty vizet, és mikor a tükörbe néz, megriad. Megriad, mert egy ugyanolyan szürke, kétségbeesett és bánatos arc néz vissza rá...

Én pont ezt szeretném elkerülni. Szerény kis hajlékom azoknak épült, akik megfáradtak az út során, akik egy szusszanásnyi pihenőre vágynak, vagy csak szimplán érdeklődnek mások munkái iránt. Összegyűjtöttem, mi szívemnek kedves, és megosztom Veled, amit magam alkottam. Remélem, hogy amikor tovább indulsz, valami különlegeset viszel magaddal - a szívedben...

Érezd hát jól magad, de egyre megkérlek: ne káromolj másokat, így jó házigazdádat sem. Ha valami nem tetszik, oldjuk meg felnőtt emberek módjára, békével, kultúrált módon.

Az oldalon található írások mind a szerzőt illetik. Eltulajdonításuk, vagy más helyen, saját név alatt történő felhasználásuk TILOS! Ha szükséged van rá, vagy megosztanád a saját kis fészkedben, kérj engedélyt.

Csak ennyit kérek vendégszeretetemért cserébe. Most hagylak, pihend ki magad...