S�m�n rab a b�rt�nben

Gongsz�ra �bredtem, b�r nagyon t�volr�l j�tt. Fel�ltem a f�ld�n, kezemmel a tark�mat simogattam, ahova az �t�st kaptam. „Te j� �g, azt �lmodtam, b�rt�nbe ker�ltem…”gondoltam magamban, majd k�r�ln�ztem. „A francba” �tkoz�dtam magamban, mivel egy cell�ban �ltem. Egy priccs a jobb oldalamon, �s r�cs. Ha van valami, amit nagyon ut�lok, azok a r�csok, b�r nagyon k�nnyen m�szhat�k, na de egy b�rt�nben. Ahogy k�r�ln�ztem, �gy t�nt, f�ld alatt vagyok. A velem szemben lev� cella �res volt. Szomor�an pillantottam oda, majd a r�csaimra. M�g besz�lgetni se lehet. Ez az�rt m�r t�nyleg borzalom. A r�csokat megszoktam, a mi iskol�nkban egy eszk�z volt az engedetlen di�kok megfegyelmez�s�re. Ketrec-b�b�jnak h�vj�k, �s akire r�mondj�k, hacsak nem tudja a ketrecnyit�-ig�t, ak�rhova megy, egy ketrec veszi k�r�l, �s kiny�lni, vagy kim�szni nem tud bel�le. Megsz�gyen�t�sre kiv�l�, b�r engem m�r csak „ketrecesnek” h�vnak a suliban. Szinte minden nap kapok egy ketrecet. Fel�lltam a f�ldr�l, k�zben magamnak suttogtam. Valami hang az�rt kellett.

- Rem�lem, az a poshadt zombi meg az a borzalom csaj elmentek innen…- �m ekkor h�rg�st hallottam az ajt� el�tt, majd egy rekedtes hang sz�lt hozz�m.

- Fogd be kisl�ny, Pai Long elment, de mi m�g itt vagyunk!

- Mi ez a kir�lyi t�bbes sz�m?- k�rdeztem pimaszul. Ki nem �llhatom, ha kisl�nynak h�vnak.

- �s ne nevezd a mestert poshadt zombinak! K�zelebb l�ptem a r�csokhoz, �s kin�ztem rajta.

- Ki az isten haragja vagy te…

- A Zombi �rs�g! – rekedt, v�rszeg�ny, �s m�rhetetlen�l g�nyos nevet�st hallatott a cell�m mellett �csorg� �r. Sz�molni kezdtem, m�r amennyire ell�ttam a cell�k k�z�tti folyos�n. Sokan voltak, minden cell�ra jutott egy �r.

- Kir�ly, m�g t�bb hulla b�b…- �tkoz�dtam, majd le�ltem a r�cs mell� a sarokba. N�ma csend ereszkedett a b�rt�nre, amit majd’ h�romnegyed �ra m�lva egy gongsz� t�rt meg. Gondolom, az iskolacseng� lehetett. S�hajtottam, majd nekid�ltem a falnak, felh�ztam a t�rdem, �s nyugodt, de kiss� pimasz hangon kisz�ltam az ajt�n�ll�nak:

- H�, te, �r… mes�lj nekem, hogy mennek itt a kiv�gz�sek? Tudni szeretn�m, hogy halok meg.

- Itt nincsenek kiv�gz�sek- sz�lt egy h�rg�s k�s�ret�ben az �l�halott. Elvigyorodtam.

- Itt vagy hal�lra k�noznak, vagy megv�rj�k, m�g �hen halsz!- �jra azt a sz�raz, f�ld�nt�li nevet�st hallottam. Kir�zott t�le a hideg, de tov�bb vigyorogtam. Egy r�gi szok�som: nem mutatom ki, ha valami bajom van. Mosollyal pr�b�lom elrejteni a f�lelmem, vagy a b�natom. De gyakran a f�jdalmat se mutatom ki, legal�bbis nem sz�lok, ha f�j valami. Megint csak a m�gusk�pz� iskol�nak k�sz�nhetem: ott nincs id� f�jdalomra gondolni, ott cselekedni kell. K�sz kis harcos-nevelde, esk�sz�m. Fel�lltam a helyemr�l, �s s�t�lgatni kezdtem a cell�ban, fel �s al�. A zombi meg csak vihogott, mint a veszett hi�na. Mikor v�gre abbahagyta, folytatta:

- De ha legy�z�d a mestert, tal�n kiv�geznek- elvigyorodott. Borzalmas l�tv�ny egy vigyorg� zombi, nem k�v�nom senkinek a l�tv�nyt. Ism�t el�vettem pimasz kis hangomat, �s csattan�an visszav�laszoltam:

- Kir�ly, sz�val mindenk�pp megd�gl�m- Igyekeztem higgadtan besz�lni, de f�ltem. „Nem halhatok meg. Akkor ki bosszulja meg a sz�leimet? Hogy fognak r�m n�zni a t�lvil�gon? �letben kell maradnom…” gondoltam magamban, majd lerogytam megint a sarokba, a r�cs mell�, �s d�dol�szni kezdtem, hogy megnyugtassam magamat…Ren Tao…Ren Tao…A Tao csal�d, honnan ismer�s a nev�k…?

Ek�zben az irod�ban…

Ren Tao bel�pett az irod�ba az �r�ja ut�n. �r�mmel l�tta, hogy �j titk�rn�je milyen ser�nyen dolgozik. A n� �ppen egy telefont int�zett, �gy a fi� csendben v�rta, am�g befejezi. Amikor Candy v�gre befejezte, Ren belefogott:

- Miss. Candy…

- Jaj, j�napot uram, eln�z�st, csak egy telefont fogadtam- menteget�z�tt a titk�rn�.

- Amint l�tom, j�l v�gzi a munk�j�t…- Ren hangja elismer�ssel telt meg, a l�ny arca pedig kipirult kicsit- volna egy feladata, kiv�teles alkalomb�l…- amilyen kedves volt el�bb a sr�c hangja, olyan komor lett egyik pillanatr�l a m�sikra- a B �p�let fel�gyel�je furcsa m�don meghalt…- a n� hat�rozott, csattan� hangon k�zbev�gott:

- �s azt akarja, hogy �gessem el a hull�t?!?

- Nem. A maga dolga lenne ma �jjel, hogy fel�gyeljen arra az �p�letre. A di�koknak szigor�an tilos elhagyniuk a lak�k�rlet�ket az esti edz�s ut�n. Mellesleg maga is ott lakik. Sz�val, k�pes elv�gezni e kiv�teles alkalommal a munk�t? Holnapra szerzek m�st. M�rmint nem titk�rn�t! �rti?

- Igen, persze- sz�lt a n�, majd �jra visszamer�lt a munk�j�ba. Ekkor Ren, Kwan Daoj�val kar�ltve, elindult lefele a b�rt�nbe…

A b�rt�nben…

Ideges voltam. Nagyon de nagyon ideges, �s nagyon de nagyon �hes. Nem hordtam �r�t, de tudtam, nagyon k�s� van m�r. D�lut�n lehet, kora este. Kotor�szni kezdtem a zsebemben, valami haszn�lhat� t�rgy ut�n, �s a cukork�m ut�n. Tal�n n�mik�pp enyh�ti az �hs�gemet. Hosszas keresg�l�s ut�n se akadt a kezembe, de egy csorba, de �les vasdarabot tal�ltam a kab�tom egyik zseb�ben. Annyi zsebem van, mint �gen a csillag. Gondolkoztam, mire haszn�lhatn�m, majd odahajoltam a r�cshoz, �s kisz�ltam:

- Te, �r, nincs egy darab f�d? – rem�nykedtem, mert akkor faraghattam volna magamnak valamit. Szeretek farigcs�lni, f�leg szobrokat. Azokat �letre is tudom kelteni. De nem volt el�ny�mre a v�lasz:

- Nincs, de ha volna, se adn�k. Nem kapsz semmit!- megint nevetett �s h�rg�tt.

- J�l van na, nyugi…vast�d�- vetettem oda �lesen, majd le�ltem a h�ts� fal t�v�be, �s tov�bb kotor�sztam a cukork�m ut�n. V�gre megtal�ltam, �s boldogan szopogatni kezdtem. K�zben magam el� morogtam:

- Ki kell jutnom innen…- ekkor f�jdalmas nevet�st hallottam a szomsz�dos cell�b�l.

- Hah, hah, hah… meg akarsz sz�kni? Innen m�g senkinek se siker�lt…�n m�r k�t h�napja raboskodom itt.

„Ki lehet ez?” gondoltam magamban, majd a r�cshoz h�z�dtam, �s kin�ztem rajta. Hab�r l�tni nem l�ttam besz�lget�partnerem a fal miatt, de �gy tal�n jobban hallja a hangom.

- Pszt, h�, idegen! – sz�ltam �t a rejt�lyes alakhoz.

- Mi kell? �rdekel, �lek-e m�g?- rekedt hangon besz�lt, �s kiss� mintha lihegett volna. Egy fi� volt, �s val�sz�n�leg beteg, legal�bbis n�ha nagyon zih�lt.

- Egyr�szt �rdekelne, �lsz-e m�g, b�r l�tom ez m�g ok�. A m�sik az volna, hogy mi a neved? – kicsit vid�mabb hangra v�ltottam.

- A nevem…- k�h�gni kezdett, hosszan, fulladozva- Ho…- tov�bb k�h�g�tt. „Istenem, ne most m�lj ki, pont, amikor v�gre van kivel besz�lnem…” �m ekkor v�gre abbahagyta a k�h�g�st, �s ledar�lta- Horo-Horo. A nevem Horo-Horo. Elk�pedtem. A sz�vem megtelt rem�nnyel, �s, b�r pr�b�ltam leplezni, n�mi �h�tattal a hangomban, megk�rdeztem:

- AZ a Horo-Horo? – keresztbe tettem az ujjaimat, �s rem�nykedtem.

- De h�vj Treynek. Trey Racer m�s n�ven- megint k�h�g�tt. �n elmosolyodtam, kicsit lenyugodtam.

- Akkor hallottam m�r r�lad- mosolyogtam- te is s�m�n vagy, mint Ren. Mert id�k�zben eszembe jutott, honnan volt ismer�s a fi�, meg a neve. A sok s�m�nmeccs k�z�l egyszer v�gign�ztem egy meccs�t. Az eredm�ny d�ntetlen volt, de �tjutott a k�vetkez� fordul�ba. Voltak�ppen, megjegyzem, irigykedem a s�m�nokra, �n is szeretn�k szellemekkel bar�tkozni. De nekem csak a m�gi�hoz van hatalmam, b�r megjegyzem, ez is �pp el�g.

- De j�- vid�mabb lett a hangja, szinte l�ttam, ahogy mosolyog.

- Az �szaki n�pekt�l j�tt�l- folytattam.

- Igen, de a szellememet elvette az a gal�d. Egy minike. Kororo- nyugodt, eg�sz boldog hangja volt, de �reztem, hogy d�h�s. Elmosolyodtam. Hallottam m�r a minik�kr�l.

- Cuki lehet- s�hajtottam.

- Tal�n ha ki tudn�m szabad�tani… bez�rta egy eml�kt�bl�ba, �s mag�val hordja �lland�an. Mint s�m�n, benne tudja tartani.

- A mocsok…- sziszegtem, de k�zben t�rtem a fejem. Eml�kt�bl�k… tanultunk r�luk, de jelenleg semmi nem jutott eszembe, hogy mire val�k. Gondolatmenetemb�l Trey �vatos hangja z�kkentett ki.

- Itt van…

To be continoued…