Alku a b�rt�nben

L�ptek zaja hallatszott, majd egy s�t�t �rny vet�lt r�m… Ren volt az. �llt a cell�m r�csai el�tt, �s g�nyosan vigyorgott r�m. Mint a kuty�ra a sint�rtelepen. Elh�z�dtam a r�csok mell�l. „Te mocsok…”- sziszegtem nagyon halkan, de �gy t�nik, nagyon j� f�le volt.

- Lehet, hogy az vagyok… de m�g �lek- g�nyos vigyorra h�zta a sz�j�t, szem�ben valami d�moni csillant. Gonoszan n�ztem a szem�be, pimaszul v�laszoltam:

- Ha nem t�nt volna fel, m�g �n is �lek, vaksik�m…- �m ekkor a cell�m r�csai darabokban hullottak a porba, egy frissen �lezett Kwan Daonak h�la… ami sajnos Ren kez�ben volt. Ijedten kikerekedett szemekkel meredtem el�bb a Kwan Daora, majd Ren g�nyos vigyor�ra, majd a r�csokra.

- Eeeh…- mondtam kiss� dadogva… rossz szok�som: ha f�lek, dadogok- �… �les a kicsike- elmosolyodtam, csakhogy leplezzem a f�lelmem. Hirtelen megforgatta a fegyvert, �s egy laza mozdulattal az orrom al�, a mellkasomnak szegezte. �n h�traugrottam, de a fal miatt megbotlottam, �s elestem. Pontosan �gy �reztem magam, mint az �z�tt vad… �ltem a f�ld�n, �s egy Kwan Daoval szemeztem. A sr�c elvigyorodott.

- Ha nem lenne jobb �tletem, most azonnal kiny�rn�lak… de m�s a sz�nd�kom veled…- a hangja… aki m�r hallott valakit g�nyos hangon, f�lig komolyan, f�lig laz�n alkudozni… az tudja, milyen ijeszt�. „J�zusom…”- futott �t az agyamon, �m ekkor Ren megp�rgette a fegyvert, mintha csak egy egyszer� bot lett volna.

- Milyen tehets�ggel b�nsz egy ilyennel? – k�rdezte sz�r�s tekintettel.

- E… egy… egy ilyennel? – megint dadogtam. Ut�lom- �… ����sz�nt�n sz… sz�lva…- elvigyorodtam megint, hogy leplezzem f�lelmemet, de a sr�c t�relmetlennek bizonyult. �jra a torkomnak szegezte a Kwan Daot.

- V�laszolj… MOST!- szeme vadul csillogott a f�lhom�lyban. Vettem egy nagy leveg�t, �s…

- �szint�n sz�lva m�g soha a b�d�s �letben nem volt ilyesmi a kezemben- dar�ltam le egy szuszra. G�nyosan villant egyet a szeme, v�gre elh�zta a torkom el�l a fegyver �l�t.

- Sajn�lhatod…- a hangja kisfi�s g�nnyal volt teli… kezdtem azt hinni, ez a sr�c csupa gennyes g�nyb�l van… de nem volt id�m k�sza eszm�ken gondolkodni… mert Ren folytatta-… mert az ellenfeled �gy el�nyben lesz…- felkacagott. Nem k�v�nom, m�g a legnagyobb ellens�gemnek se, azt a pillanatot, amit megkoron�z egy ilyen g�nyos kacaj. Legsz�vesebben a Kwan Daoj�ba d�ltem volna, de nem tettem. Ehelyett pimaszul visszak�rdeztem:

- Az… ellenfelem?

- Igen… minden nap �sszevetem a rabjaimat egy alkalommal…- nem b�rtam tov�bb, a cukor olvadozott a sz�mban, a torkomat az ijeds�g szorongatta… h�t f�lretettem „�ri neveltet�sem” �s lek�ptem a f�ldre.

- Mint a r�maiakn�l… de j�, hogy �n g�r�g vagyok-, nem szeretem a r�maiakat. Barb�r n�pek, f�leg ezekkel, az ar�n�s harcokkal. Borzalmas dolgokat tanultam r�luk.

- �gy valahogy…- Ren elmosolyodott, de ez�ttal… valami v�gyakoz�s suhant �t a szem�n-, ha el�g �gyesnek bizonyulsz, a tan�tv�nyaim ellen is ki�llhatsz…- megint a g�nyos arc�t vette fel. Kezdtem b�nni, hogy nem a szeme k�z� k�ptem, ahogy �regap�im tett�k a harcok el�tt…

- �s? P�r kisk�ly�k nekem – egyenes mozdulatot tettem a kezemmel- semmi.

- Ha nyersz, kapsz �lelmet �s vizet… ha megs�r�ln�l, tal�n a sebeidet is ell�tjuk…- ism�t v�gyakoz�s suhant �t a szem�n. Elgondolkoztam. J� aj�nlatnak t�nt- viszont ha vesztesz…meghalsz- elk�pedtem, hogy tudja valaki ilyen k�nnyen kiejteni ezt a sz�t. �m itt m�g nem volt v�ge.

- De nem �m ott a csatat�ren… hacsak az ellenfeled nem volt oly kedves, �s meg�lt. Ha vesztesz…- len�ztem a padl�ra. Nem b�rtam az �r�k�s gennyes-g�nyos arc�t n�zni- ugyanaz a sors v�r r�d, mintha nem harcolt�l volna.

- Mi�rt, akkor mi t�rt�nik?

- Hal�lra k�noznak- felnevetett. Sz�razon, �s g�nyosan. Brr… pedig m�r pont kezdtem megkedvelni a sr�cot. Elvigyorodtam, hogy undorom/ijeds�gem/d�h�m elrejtsem.

- Az nem �j- v�laszoltam, �s nem is hazudtam olyan nagyot. Az iskol�mban… h�t, aki nagyon de nagyon rossz f�t tesz a t�zre, azt elverik… igaz, �n elaludtam a ver�s k�zben, �gy nem �reztem akkora f�jdalmat.

- Ha el�julsz, fel�bresztenek… mert milyen is eszm�letlen embert k�nozni?- ism�t a sz�raz, g�nyos kacaj t�pdeste dobh�rty�m. Elkerekedett a szemem, hisz �n is pont erre gondoltam…

- Eeeh… engem eddig csak eszm�letlen�l k�noztak…- megint mosolyogtam- nem is volt olyan rossz-, nevettem egy r�videt. Feloldotta bennem a fesz�lts�get. Ren r�mpillantott, majd megfordult: szeml�tom�st t�vozni k�sz�lt.

- Holnap felk�sz�lhetsz az els� harcodra, reggel 8-kor. Min�l el�bb meg akarom l�tni, milyen vagy- elmosolyodott, n�mik�pp szel�debben, mint az el�bb.

- Sz�m�that r�m, „uram”- feleseltem vissza, azzal a g�nnyal a hangomban, amivel � besz�lt velem. Hi�ba…ha valaki felideges�t, felv�gj�k a nyelvem. �rd�gien elvigyorodott, majd intett az �r�knek.

To be continoued…