Ki hitte, hogy a csata egy �j bar�tot hoz…

M�snap reggel…

Tokyo, Jap�n     

Tao Ren harcm�v�szeti iskola

B�rt�n r�szleg

Reggel 8 �ra

„Egy mez�n �llok… vil�gosk�k szokny�ban, feh�r bl�zban… b� ruh�k, a szell� l�gyan j�tszadozik vel�k… mez�tl�b �llok a f�ben, k�r�l�ttem vir�gok… futok, szaladok nevetve a r�ten, mellettem egy sz�p fekete l� v�gtat…” Hirtelen egy hangot hallottam a t�volb�l… �gy hangzott: „Felkelni!” Nem foglalkoztam vele, �tfordultam a m�sik oldalamra, visszas�llyedtem a l�hoz �s a r�thez, �m p�r pillanaton bel�l egy f�jdalmas r�g�s �rt a derekam t�j�n. Kinyitottam a szemem, de jobb lett volna, ha ezek ut�n nem teszem ezt. A r�t �s a l� elt�nt mell�lem, �s egy zombi �r n�zett r�m, nem t�l bar�ts�gos szemekkel.

- AZT MONDTAM, FELKELNI!!!- �v�lt�tte az arcomba, mire �n egy csap�sb�l kij�zanodtam reggeli k�bas�gomb�l. B�r az �lom m�g nem sz�llt ki teljesen a szememb�l, od�bbgurultam, majd fel�lltam, mik�zben a szememet t�r�lgettem:

- Mi… m�r reggel van…?- ekkor az �r megragadta a kab�tom gall�rj�t, �s elkezdet kifele r�ngatni a cell�mb�l, v�gig a folyos�n. Sz�ltam neki, hogy az�rt meg ne fojtson, mire horkantott egyet, �s kicsit laz�bbra engedte a gall�romat. H�l’ istennek. Elvonszolt egy r�csos ajt�hoz, m�g�ttem pedig bez�rt egyet. Kezdtem unni ezt a „j�ssz-nem-k�rdezel” c�m� m�sort, �gy voltam kedves faggat�zni a fogvatart�mn�l, t�rt�netesen megk�rdeztem t�le, hogy hova az istenbe r�ngat engem. A falon egy Kwan Dao villogott sejtelmesen, mintha a kezeimbe v�gy�dott volna. F�nyt l�ttam egy m�sik ajt�n t�l, oda r�ngatott az �r. Az Ar�na. Az els�, ami gyan�s volt: nincs tombol�s. A fen�be. Neh�z n�ma csendben v�rt ontani… m�r pedig nekem most azt kellett. Az iskola tanul�i hal�l fegyelmezett csendben �ltek a padokon, de l�tszott rajtuk, hogy �gy is �ppen el�g �lvezetes m�sor lesz. Az Ar�na k�zd�ter�n egy, kb. 170 cm magas, piros haj� sr�c �llt, k�t nuncsakut p�rgetett egy-egy kez�ben. Ekkor jutott eszembe, hogy semmi fegyverem nincs. Mik�zben t�pel�dtem, hogy az�rt m�gi�t haszn�lni m�gsem volna olyan tisztess�ges, halk, ink�bb kellemes hangot hallottam, mint valami hidegv�r� gyilkos�t. Az ellenfelem volt az.

- K�sz�lj fel a v�gzetedre…- azt hittem, dobok egy h�tast. Akinek ilyen sablon sz�vege van, az tuti nem egy nagy sz�m… mint k�s�bb kider�lt, m�r megint t�vedtem.

- Sz�let�sem �ta k�sz vagyok- v�laszoltam vigyorogva, �m � folytatta a sablonsz�veg�t.

- Ink�bb te pusztulj… mint �n.

- Ki vagy te, hogy ilyen fontos ember vagy? – cs�p�b�l l�ttem… �s mell�. A fen�be. Ez a sz�veg pedig mindenkit fel szokott h�zni, de a sr�c csak hulla komolyan megfordult.

 - Kirara a nevem.

- Sz�p n�v… sz�p lesz a s�rk�ved! – nevettem el magam, mikor l�ttam, hogy v�gre kicsit kezdi felh�zni mag�t. Ha m�r meghalok, h�t legal�bb ne valami kis ny�pic k�ly�k ny�rjon ki, nemdeb�r?

- �s te, te ki vagy, hogy ennyire elb�zod magad? – hangj�ban is csend�lt a d�h, tov�bbra is a nuncsakukat forgatta. Ez meg engem kezdett ideges�teni.

- Demi vagyok. Demi Murgos.

- T�l hossz�… ha volna valami v�g�fegyverem, biztos lev�gn�k bel�le egy kicsit… el�g a Demi –gonoszan villant egyet a szeme: � is a s�rk�vemre c�lzott. H�t istenem. M�g egy szellem a nagyvil�gban, a k�rd�s az, hogy ki� lesz itt ma reggel…

- �s a csevely is el�g… - m�g egyet p�rd�tett a fegyverein.

- Szerintem is… -k�r�ln�ztem- de �n honnan szerezhetek fegyvert? –szemem megakadt a Kwan Daon, a falon- ez is megteszi- majd vigyorogva, lekaptam onnan. K�zre �ll� darab volt… vajon kinek t�nt fel, hogy balkezes vagyok? Mindegy… a l�nyeg, �n is p�rgettem egyet a fegyveremen, majd a sr�c mell� �lltam.

- Akkor v�rjuk, am�g a mester jelez…- Renre sand�tott. Na igen… nem is lett volna igazi csata, ha � nincs ott. Elh�z�dtam a sr�ct�l j� messzire. Ekkor Ren hangja csend�lt az ar�n�ban:

- A csata… KEZD�DHET!!- majd Kwan Daoj�val kett�has�totta a p�ly�t, enyhe v�jat keletkezett annak a k�zep�n. Hirtelen beugrott egy apr�s�g, amit elfelejtettem tiszt�zni, de a sr�c m�r �pp l�dult fel�m.

- Szab�lyok?- k�rdeztem.

- A szab�ly az…- mondta Kirara, mik�zben nekem ugrott- hogy �lj.

- Oll�!- ki�ltottam, mik�zben magam el� r�ntottam a Kwan Daot, v�delem k�pen. Siker�lt, de a sr�c most balr�l, lentr�l csapott. Gyors volt, mint egy gep�rd, �n meg, �letemben el�sz�r harcoltam fegyverrel. Sz�val egy v�laszt�som maradt: a v�dekez�s. Ezt a t�mad�st is v�dtem, de r�gt�n j�tt a k�vetkez�, balr�l, k�z�pen. Ezt is v�dtem, majd gyorsan sz�rtam, de f�lreugrott, majd felugrott a leveg�be, �s fel�lr�l csapott r�m. Ett�l kicsit megszeppentem, majd fejem f�l� emeltem a Kwan Daot, mint egy botot. Ezt is kiv�dtem. Kezdtem belelend�lni, �s kezdtem unni, hogy csak v�dekezem. Ez �gy nem fair ugyeb�r. De Kirara egyre csak t�madott, megint bal k�z�pr�l. V�dtem, v�gtam, de � egyr�szt kiv�dte a v�g�st, m�sr�szt gyomron r�gott. Ez az�rt m�r f�jt. Kikerekedett a szemem, de r�gt�n le is tiszt�ztam magamban, hogy ez semmi, katonadolog, tess�k sz�pen harcolni tov�bb. Ekkor az egyik nuncsakut a feje f�l�tt p�rgette meg, a m�sikkal az �n Kwan Daomat kapta el. A l�nc r�csavarodott a ny�lre, �s egy laza mozdulattal kir�ntotta a kezemb�l. Mik�zben ut�nakaptam, a m�sik fegyver�vel le�t�tt. Azt a puffan�st m�g Masao �rn�l is hallani lehetett szerintem, mindenesetre �n a f�ld�n fek�dtem, �s csillagok t�ncoltak el�ttem. K�zben Kirara eldobta j� messzire a k�t nuncsakut, �s a Kwan Daoval k�v�nta folytatni a harcot. AZ �N KWAN DAOMMAL!!! Felk�sz�l�dtam a f�ldr�l, v�gigsim�tottam a tark�mat, nem v�rzik-e. Nem v�rzett. Kirara felemelte a Kwan Daot, �s fel�lr�l k�sz�lt lecsapni r�m. �n elugrottam a t�mad�s el�l, de amint f�ldet �rtem, kig�ncsolt a fegyver nyel�vel. Olyan h�tast dobtam, �r�m volt n�zni. A sr�c �jra lecsapott, mire �n elgurultam oldalra, �s a lend�letb�l felugrottam.

Ek�zben…

Mindezt Ren rezzen�stelen, g�nyos arccal n�zte v�gig. „�gyes l�ny, meg kell hagyni…” gondolta mag�ban, mik�zben az imm�ron vadul� csat�t figyelte.

Vissza a csat�hoz…

Mikor felpattantam, r�gt�n h�tral�ptem h�rom l�p�st. K�zben a nuncsakukra meredtem. „Meg kell szereznem az egyiket… de hogy megyek el az ar�na m�sik fel�be…” Kirara ezt a pillanatot ragadta meg, hogy egy �jabb t�mad�st vigyen v�ghez. Megp�rgette maga el�tt a Kwan Daot, majd sz�rt. �n k�s�n vettem �szre a t�mad�st, nem volt id�m se v�dekezni, se elmenek�lni. A sz�r�s c�lt �rt… t�rdre estem a f�jdalomt�l, k�t kezem a hasamra szor�tottam. �reztem, ahogy az ujjaim k�z�tt meleg v�r csordog�l ki, kikerekedett, k�nnyes szemekkel meredtem a porba, majd nagy nehezen feln�ztem Kirar�ra. Tudtam mi fog k�vetkezni. „Puszt�ts, vagy elpusztulsz…” Kirara ugyanolyan kerek, k�nnyes szemekkel n�zett r�m. Nem �rtettem… ott t�rdeltem el�tte, de � csak �llt, �s n�zett r�m. Lassan, elengedtem egyik kezemmel a hasamat, �s megpr�b�ltam fel�llni. K�zben l�ttam Kirar�n, hogy t�pel�dik… de min?

„Meg kell tenned… �ld meg…” nekem szegezte ism�t a fegyvert. Engem viszont m�r csak egy sz�nd�k vez�relt: „Puszt�ts, ha m�r �gyis pusztulnod kell…” Kirara szem�be n�ztem, � pedig r�m. Hirtelen leengedte a Kwan Daot, �n meg elrohantam a nuncsakuk fel�.

- Nem… - a fi� halkan s�gta ezt a sz�t, majd hirtelen m�g a haj�n�l is v�r�sebb lett a d�ht�l. �n k�zben kicsit bukd�csolva, de rohantam a fegyverek fel�, t�bbsz�r orraestem, de nem �rdekelt. Nem �rdekelt a f�jdalom. Egy dolog �rdekelt: min�l el�bb v�ghez vinni a feladatom, �s ut�na b�k�ben meghalni a cell�mban. Ennyit akartam mind�ssze. K�zben Kirara d�h�sen felugrott a n�z�t�rre, �s ekkor kezd�d�tt az igazi gyilkol�sz�s. Nem sokat l�ttam bel�le, csak annyit, hogy Kirara mint a vill�m, szabdalja a tanul�kat. K�pzelhetik, hogy �rt engem ez a p�lfordul�s. Az el�bb m�g az �n v�rem kellett neki… most pedig a tanul�k�. Tal�n ez a sr�c nem is olyan gonosz… F�mek csattan�s�t hallottam, halk s�rl�d�sokat… a t�bbi tanul� a saj�t fegyver�t vette el�. Oda�rtem az egyik nuncsakuhoz, vill�mgyorsan felkaptam, �s amint feln�ztem, meg�llt bennem az �t�. Kirara nagyon, de nagyon �gyes harcos volt, meg�lt vagy 10 tanul�t, t�bbet megsebes�tett, de v�g�l, a t�bbs�g gy�z�tt, amikor ugrott volna Ren fel�. Ren merev tekintettel, de g�nyosan meredt r�m, �rd�gi vigyorral az arc�n. M�r pont l�dultam volna a n�z�t�r fel�, hogy v�gezzek a r�m b�zott „munk�val” amikor h�tam m�g�tt kiny�lt az ajt�, �s bej�ttek az �r�k. Felugrottam, hogy lend�letb�l rohanjak, de m�g a leveg�ben elkaptak az �r�k, �s kicipeltek az ar�n�b�l.

- Az isten�rt, tegyetek le!!!- feszengeni kezdtem az �r�k kezei k�z�tt, mik�zben m�g mindig a csata helysz�n�re meredtem. Ren behaj�totta Kirar�t az ar�na k�zep�re, �s ut�na ugrott- tegyetek le, engedjetek vissza, ez az �n harcom h��!!!

- Hivatalosan megnyerted a meccset… elfogadjuk a gy�zelmed… megkapod a jutalmad… - morogta az �r, de tov�bbra is er�sen szor�tott. Az utols� k�p, amit az ar�n�b�l l�ttam, az egy Kwan Dao csillan�sa, �s v�r fr�ccsen�se volt…

To be continoued…