Lehet, hogy ez a Ren nem is olyan rossz sr�c…

Les�t�ttem a szemem ez ut�n a l�tv�ny ut�n. Tudtam kinek a v�r�t l�ttam.

- Kirara… eml�ked �r�kk�n sz�v�nkben �l- morogtam magam el� halkan. S�rni nem s�rok. �n ugyan sosem… Pillanatokkal k�s�bb �reztem, hogy a k�t �r elenged, �s r�mcsapj�k a r�csajt�t. Nekit�maszkodtam a r�csnak, �s nyugt�ztam magamban: nem volt ez olyan rossz meccs, na… A priccsen egy darab kenyeret, meg egy t�lka vizet tal�ltam. A jutalmam. Mint aki egy hete nem l�tott ilyesmit, r�vetettem magam a v�zre. Egy hajt�sra ki�r�tettem a t�lk�t, majd lekuporodtam a r�cs mell�, a sarokba. A sebemet n�zegettem a hasamon. Borzalmasan f�jt, de a kezem nem mertem levenni r�la. A v�r m�g mindig sziv�rgott az ujjaim k�z�l, �s �ppen b�tor�tani kezdtem magam fennhangon, hogy vegyem le a kezem, �s n�zzem meg, amikor borzaszt� hideg lett a cell�mban. Majd odafagytam a falhoz, meg a padl�hoz. Mindez nem is lett volna olyan nagy sz�m, �m halk, nagyon halk hangot hallottam.

- t… en? – nem �rtettem egy kukkot sem- va… ha… en? – hegyeztem a f�leimet, de m�g mindig csak t�red�keket hallottam.

- Hangosabban, az isten�rt…- sziszegtem, mire szinte �v�lt�sk�nt hatott, ahogy hirtelen halk susog�sb�l felugrott norm�l hangmagass�gba a titokzatos besz�d. Meg�llt bennem az �t�.

- Te legal�bb l�tsz, vagy hallasz engem?- az �t� csak �llt bennem. Nem… ez a v�g�s tuti az agyamra ment…- bocs�ss meg…

- Ki… ki vagy? Mi… volt ez? –n�ztem k�rbe a cell�mban, de csak a leheletemet l�ttam, ahogy suttogtam a szavakat. Pontosan tudtam, kinek a hangj�t hallom… de nem akartam elhinni… az nem lehet…

- De egy l�lek, akinek bev�gezetlen �gye van, nem ker�lhet �t a t�lvil�gra…- minden bizonnyal � l�tott engem, mert kikerekedtek a szemeim, �s a gyomromb�l er�sebben kezdett sziv�rogni a v�r. Az izgalom hat�sa…- …b�r ahogy kin�zel, �gy v�lem hallasz engem, ha l�tni nem is…

- K…k… Kirara??

- Igen… sz�val hallasz engem- n�mi boldogs�g csend�lt a fi� hangj�ban. De engem a hideg r�zott. Hallottam m�r szellemeket, ha nem is ilyen tiszt�n… de ez nem volt OK nekem… Kirara? Mi�rt j�tt ide? �s mi�rt hallom ilyen tiszt�n??

- Hallak- suttogtam halkan, �s pr�b�ltam lenyugodni, mert kezdtem sz�delegni a v�rvesztes�gt�l- de, l�tni nem l�tlak.

- Ren meg�lt…

- Tudom… sajn�lom- feleltem r�, �s t�nyleg sajn�ltam. Nekem kellett volna meghalnom ott, �s nem neki… de most m�r mindegy volt. Kirara azonban fel�lm�lta a v�laszra vonatkoz� elk�pzel�seimet:

- Nem… �n sajn�lom. Nem kellett volna megsz�rnom t�ged- a hasamra n�ztem. Egyre er�sebben v�rzett. Elmosolyodtam: nem szeretek a s�r�l�seimr�l besz�lni. Ez van, ez van.

- Ugyan… bolhacs�p�s- kicsit kuncogtam is hozz�, b�r egy�ltal�n nem ez volt a v�lem�nyem. Tudtam, hogy bele fogok halni id�vel… �s akkor m�r mosollyal az ajkaimon haljak meg.

- De �n…- a sr�c hangja sz�nakoz�an, bocs�natk�r�en csengett, �gy k�zbev�gtam:

- Semmi baj- megbocs�t� mosollyal mondtam ezt. Ha � l�t, h�t l�ssa rajtam: t�nyleg nem haragszom.

-… sajn�lom. �s �r�l�k, hogy Ren nem kapott el a hal�lom ut�n… � egy s�m�n…

- Tudom…- mosolyogtam- de, van, amit m�g Ren se tud.

- Mit?

- �n se vagyok egy �tlagos ember- vigyorogtam, mint a halloweeni t�kl�mp�s.

- Hogy mondod? – k�rdezte Kirara halkan.

- �rtek egy kicsit a m�gi�hoz- most m�r majdnem nevettem. Itt �l�k egy r�cs m�g�tt, �s nem var�zsolom ki magam innen. Mai napig nem tudom mi�rt nem robbantottam ki magam onnan az els� pillanatban. B�r, jelenlegi helyzetemben, nem volna okos dolog var�zsolgatni. Gondolatmenetem Kirara szak�totta f�lbe.

- Meglep�, hogy l�tod a szellemeket…

- Nem l�tlak, csak hallak…- ekkor apr� kis t�zek jelentek meg el�ttem, olyan szemmagass�gban lebegtek. Kikerekedett szemekkel meredtem a kis lila l�ngokra, amikb�l lassan egy test �llt �ssze el�ttem. Kirara teste.

- W…W… Whaoo… - ny�gtem- kir�ly!- ki�ltanom m�r nem kellett volna. Belenyilallt a gyomromba a f�jdalom, er�sebben �s f�jdalmasabban, mint amikor Kirara megsz�rt. Ny�gve g�rnyedtem �ssze, amikor l�pteket hallottam a folyos�n. Messze volt m�g a k�zeled� alak, a l�pcs�n baktathatott le m�g akkor. Kirara aggodalmasan n�zett r�m.

- Ez a seb… ha nem seg�tenek, gyorsan elv�rzel… - a l�ptek er�s�dtek. Tekint�lyes toppan�sok… tudtam ki ez, �s nem akartam, hogy itt tal�lja Kirar�t. El kellett rejtenem…

- Gyorsan b�jj el! – suttogtam, m�gis �v�lt�ttem.

- De hova?- k�rdezte Kirara, mik�zben k�r�ln�zett a cell�ban. Egy csettint�semre megjelent a kis krist�lyg�mb a kezemben, �pp akkora, hogy belef�r a zsebembe.

- Ebbe, ni, de gyorsan! �s csendben l�gy! – egy k�k kis g�mb lett bel�le, majd elt�nt az �n g�mb�mben, amit vill�mgyorsan zsebrev�gtam. Ekkor �rt Ren a cell�m el�. Megp�rd�lt velem a vil�g, elmos�dott a k�p, �gy nekit�maszkodtam a r�csnak… pont el�tte �lltam. Csak most t�nt f�l, hogy magasabb n�lam. M�g meglep�bb volt, hogy most nem g�nyosan, hanem kifejezetten egy�tt�rz�en n�zett r�m. Kicsit megr�ztam a fejem, hogy a k�p vissza�lljon az eredeti ker�kv�g�sba. Ren elmosolyodott, majd megsz�lalt.

- �h… itt a gy�ztes�nk…- elmosolyodott. �lni tudtam volna, de ezek a szavak most j�l estek. Hal�lk�zelben m�r minden j�l esik az embernek. � a sebemre sand�tott, amir�l m�g mindig nem vettem le a kezemet, de ujjaim k�z�tt s�r�n csorgott ki a v�r. Lassan olyan s�r� volt, mint a t�m�ny m�lnasz�rp- v�rezni l�tszol.

- Ugyan… bolhacs�p�s- mosolyogtam el magam. Brav�, felt�nt neki hogy v�rzek. A k�vetkez� mondata ut�n le akartam nyelni a nyelvem, hogy ilyesmit gondolni mertem.

- Sz�lok az egyik iskolaorvosnak… - f�lren�zett, m�r- m�r kisfi�san sz�gyenl�sen. Mikor visszan�zett r�m, �jra a r�gi 18 �ves Ren volt, csak �pp a kedvesebb fajt�b�l.

- Tudod, �n l�tom benned a k�pess�get… - mondta halkan- �s ez nagy tehets�gre vall. �s… most, hogy m�r l�tod �ket, t�bbre is vihetn�d. Meg�llt bennem az �t�, egy pillanatra m�g a v�rsziv�rg�s is abbamaradt. Honnan a fr�szb�l tudja??

- Nem v�letlen�l hagytam elmenni- folytatta Ren, n�mi gunyoross�ggal a hangj�ban. Megpr�b�ltam kit�rni a t�m�b�l. Ha Kirara lebukik, neki… h�t nem tudom mit csin�lnak itt a szellemekkel, de az biztos, nem te�znak vel�k…

- M… Mir�l besz�lsz? – k�rdeztem �rtetlen arccal.

- Nagyobb terveim vannak veled, mint puszta harc. Tudom, hogy megvan benned a k�pess�g. A S�m�n k�pess�g- megint bel�mhas�tott a f�jdalom, ez�ttal m�r a testem is megadta mag�t, t�rdreestem. Ny�gve �lltam fel, mivel a legkisebb mozdulat is iszony� k�nokkal j�rt. Jobban f�jt, mint a nevel�s a sulimban. Ren azonban folytatta a „besz�d�t”:

- L�tod a szellemeket…

- Igen- v�gtam r� r�gt�n- most m�r igen.

- Kirara er�s harcos…- szemei kiss� �lmodoz�n meredtek a semmibe.

- Tudom. Tapasztaltam a saj�t b�r�m�n…- az ut�bbit m�r csak halkan suttogtam, mert megint el�nt�tt egy f�jdalmi hull�m.

- Tudom, mert 10 er�s tanul�mat �lte meg. De minddel � sem b�r… velem meg pl�ne nem – �nk�ntelen is elvigyorodtam- �s most, hogy m�r s�m�n vagy… minden bizonnyal… egy m�sik szinten kell k�zdened.

- Tartok t�le.

- Itt t�bb s�m�n is van…

- Min� megnyugv�s.

- …Nem csak a te Trey bar�tod….aki �gy t�nik, sok�ig ki lesz m�g �tve.

- Aprop�…- v�gtam k�zbe- Mit �r a s�m�n szellem n�lk�l?- v�gre kimondtam a k�rd�st, ami nyomasztott m�r az�ta, ami�ta Trey elmondta, hogy Ren elvette t�le a szellem�t.

- Hohoho…- olyan „na �lljon meg a menet!” hangon mondta ezt. Sejtettem hogy f�lre�rti- mi az hogy szellem n�lk�l? �s mi az ott a zsebedben? – a kab�tom zseb�re b�k�tt, ahol Kirara n�ma csendben �lt a var�zsg�mbben.

- Nem magamr�l besz�lek, hanem Treyr�l.

- �h… - a kab�tj�hoz ny�lt- semmi gond nincs a szellem�vel…itt cs�cs�l n�lam- egy eml�kt�bl�t h�zott ki a kab�tja al�l, abban egy pici kis l�ny �lt: Kori, a minike. Szeg�ny l�thatott m�r jobb napokat is, mert szomor� arccal tekintgetett ki a t�bl�b�l- Aranyos mi? – el�m ny�jtotta a t�bl�t.

- Az…- kezem lassan elindult a t�bla fel�: szent c�lom volt kiszabad�tani ezt a kis szellemet, �s visszajuttatni a gazd�j�hoz…- milyen ari…

- Pont az olyan gyenge balf�c�noknak val�, mint Horo Horo…- �szrevette mire k�sz�l�k, gyorsan elr�ntotta el�lem a t�bl�t, �s vele a kis minik�t is- nono…nem ny�lk�lunk.

- �rtettem…- mikor ezt kimondtam, hirtelen forogni kezdett velem a b�rt�n, a cell�m, �s akaratlanul is len�ztem a hasamon nyugv� kezemre. M�g mindig v�rzett, egyre er�sebben, �s imm�r valami z�ldess�rga trutyi is belekeveredett. Most m�r minden bizony�t�k meg volt arra, hogy �ll�thassam: Kirara �tlyukasztotta a gyomromat. Amilyen hirtelen p�rd�lt a vil�g, olyan hamar vissza is �llt norm�lis helyzet�be. Ren m�r-m�r agg�d� arccal n�zett r�m.

- El kell, vigyelek az orvoshoz. �s… a szellemedre… most nincs sz�ks�ged- kab�tja al�l el�ker�lt egy m�sik eml�kt�bla. Kirara valami csoda folyt�n, vagy csak az eml�kt�bla hat�s�ra, kisz�llt a g�mbb�l a zsebemben, �s engedelmesen �tr�ppent a t�bl�ba. Eszembe jutott Trey, akit�l Ren tal�n ugyan�gy vette el a szellem�t.

- Figyelmeztetlek, ha nem adod vissza, �n…

- Mit csin�lsz? Elv�rzel?- megint g�nyosan megvillant a szeme, de m�gis, kedves maradt.

-… nem v�rzek el…

- Alig �llsz a l�badon… mindj�rt el is �julsz…- kinyitotta a cell�m ajtaj�t, felkapott, mint egy rongybab�t, �s az �l�ben tartva elindult velem az orvosi fel�.

- Nem �julok… el…- de a testem c�folni pr�b�lta a kijelent�semet, mert elkezdett egyre jobban elhom�lyosodni, elmos�dni szemeim el�tt a k�p. Pr�b�ltam az utols� csepp er�immel kitiszt�tani a k�pet magam el�tt. Csak Rent l�ttam, aki egyre csak cipelt az orvoshoz.

- Nem kell cipelni… tudok �n menni a saj�t l�bamon…- ebb�l m�r egy sz� nem volt igaz.

- Nem baj…- felelte Ren szinte ap�san…csak most t�nt fel, milyen sz�p szeme van, ha kedvesen n�z- mert m�r itt vagyunk- azzal bel�k�tt egy neh�z faajt�t. Megint mos�dni kezdett a k�p, �s most m�r er�m se volt hogy kitiszt�tsam. Annyit l�ttam m�g tiszt�n, hogy az orvosi szoba olyan volt, mint a v�rosi seb�szet: egy kisebb vizsg�l�, meg egy m�t�szer�s�g. Ren letett egy �gyra, majd biccentett az orvosoknak, �s t�vozott. Hom�lyosodott, mos�dott, forgott a k�p el�ttem, �s az utols� dolog, amit �reztem, hogy az orvos belesz�rta a karomba a nyugtat�s fecskend� t�j�t…

Ek�zben…

Ren lassan s�t�lt le a l�pcs�n, egyre m�lyebbre �s m�lyebbre az iskol�ban. Lassan el�rte a poros, r�mai sz�mokkal jelzett, -XX. Emeletet. Ott egy s�t�t folyos�n sietett v�gig, aminek v�g�n csak egyetlen egy terem van, amit szellemek �riznek. Csak Ren parancs�ra nyitj�k ki az ajt�t, amihez nincs kulcs... Ren bel�pett a terembe, �s jobb oldalt, letette egy polcra Kirara eml�kt�bl�j�t. Bal oldalt egy m�sik polcon, tucatj�val sorakoztak az eml�kt�bl�k. Ren b�szk�n n�zett v�gig rajtuk, majd hangosan cseng�, g�nyos kacaj has�totta �t az alagsor am�gy is k�s�rteties csendj�t… erre a hangra m�g az eszm�letlen Trey is �sszerezzent egy picit…

To be continoued…