T�rv�nyek n�lk�l

Banzay �s Kyo eltemett�k Toru holtest�t, �s egy eg�sz napos gy�szt tartottak a tisztelet�re. Banzay lelk�ben m�g mindig er�sen �lt az elm�lt napi trag�dia, �s a gy�l�lete egyre fokoz�dott ak�rh�nyszor r�gondolt. Egyfolyt�ban egy m�dot keresett ahhoz hogy egyszer �s mindenkorra elpuszt�tsa Ziket. De ak�rhogy t�rte a fej�t, nem volt k�pes �tletet tal�lni ekkora er� ellen. Az elm�lt nap a trag�dia tan�ja volt egy f�rfi. Aki a fi�kat ma is figyelte a temet�ben. Szem�veg�t megigaz�tva megfordult, egy fa takar�s�ban, �s elindult ki a temet�b�l. Kayuro furcs�llotta a dolgot, de az � sz�v�ben is a b�nat foglalt helyet. Mikor �r�k ut�n v�gre fel�llt Banzay addigra Kyo m�r egy padon �lve v�rta. A z�ld haj� fi� nem sz�lt semmit hozz�, csak indult vissza a sz�llod�ba, ahol el�z� nap m�g b�tyj�val aludt. Oda�rve be�lt a szob�j�ba, �s szem�gyre vette a kardot, amit el�z� nap tal�lt. A c�dula m�g mindig rajta �keskedett. Az ifj� s�m�n nem tudta mit jelenthet pontosan az hogy: „T�ged megillet.” Azt�n vette csak �szre a feliratot a markolaton. Fura jelek voltak belekarcolva, amiket m�r l�tott valahol csak nem tudta hol. H�rtelen esz�be villant hogy ezek a csal�dja �si jelei amit m�g 6 �ves kor�ban mutatott neki az apja. Tudta hogy kell lennie n�la egy ilyen k�dfejt� k�nyvnek, �s kotor�szni kezdett h�tizs�kj�ban amit ide�rte �ta a szekr�nyben t�rolt. Meg is tal�lta benne a keresett k�nyvet, �s r�gt�n tanulm�nyozni kezdte. Est�re siker�lt kiszednie bel�le hogy mit rejt az �r�s. Az pedig annyit tett: „Ikoyama t�zkard.” Fel�llt az �gyr�l �s kis�t�lt a konyh�ba. Kyo �pp a vacsor�t pr�b�lta �sszehozni.

–         Hello, jobban vagy? – k�rdezte.

–         Igen. Jobban – mondta t�nyleg vid�mabb hangon az �rintett.

Le�ltek az asztalhoz hogy megvacsor�zzanak, majd r�gt�n vacsora ut�n aludni mentek.

***

M�snap reggel Banzay kor�n felkelt, �s imm�ron k�t karddal a h�t�ra aggatva elment pont oda ahol k�t nappal kor�bban a Turot meg�lt�k. Most ugyan�gy n�zett ki mint miel�tt az eg�sz megt�rt�nt volna. Az a furcsa idegen, aki m�r az el�z� nap is figyelte a fi�t a temet�ben, most �jra felt�nt, ez�ttal felfedve mag�t. Egy magas sz�ke f�rfi volt, egyenruh�ban., �v�re egy pisztoly volt er�s�tve. Banzay mikor megpillantotta kiss� megijedt, �s az illet� rossz sz�nd�k�t�l tartva f�lpattant.

–         Nyugalom Banzay, nem harcolni j�ttem. – nyugtatta a f�rfi. – �pp ellenkez�leg, az�rt j�ttem mert tudom hogy mit �lsz most �t.

–         Honn�t tudn�d?! – h�borodott fel Banzay. – Tal�n neked halt meg a „testv�red?”

–         Nem, ebben igazad van, de Zik nekem is ugyanakkora f�jdalmat okozott mint neked. Ez�rt szeretn�m ha csatlakozn�l hozz�nk, a K�v�l�ll�khoz. – invit�lta az idegen a fi�t.

–         K�v�l�ll�k? M�rt, kik azok? – k�rdezett r� r�gt�n a z�ld haj� sr�c.

–         Egy olyan t�rsas�g, akiknek mindegyik�nek hatalmas f�jdalmat okozott Zik, �s ez�rt �sszefogtak ellene.

–         Ez j�l hangzik, egyed�l nem megyek semmire, de vel�k egy�tt, siker�lhetne legy�zni Ziket. – gondolta Banzay, majd v�laszolt. – Igen! Csatlakozom! Minden�ron elpuszt�tjuk Ziket!

–         Remek! – mosolyodott el a f�rfi szem�veg�t megigaz�tva. – Az �n nevem Marco. Gyere, �s bemutatlak a t�bbieknek is.

–         �r�mmel! – k�vette az indul� Marcot, az elsz�nt fi�.

***

–         Banzay hova lett? – k�rdezte agg�dva Kyo, szellem�t Miriant.

–         Nem tudom mester, kor�n elment.– v�laszolt a n�.

–         Nem mintha nagyon f�lteni k�ne, de szerintem keress�k meg. – javasolta a fi�.

–         Rendben, de maradjunk egy�tt, nem tudhatjuk melyik bokorb�l ugrik el� Zik. – mondta a szellem.

–         Akkor nyom�s! – indult kifel� a sz�llod�b�l a sz�ke sr�c.

***

Banzay �s Marco egy tiszt�son k�t�ttek ki nem messze a v�rost�l. A tiszt�son t�bb egyenruh�s ember is volt, a K�v�l�ll�k.

–         K�v�l�ll�k, �j tagunk van, a neve Banzay Ikoyama! – Jelentette be Marco.

–         Vajon honnan tudja a nevemet? – gondolkodott el Banzay.

–         Ifj� k�v�l�ll�, �k itt: Meene, Cevin, �s Venstar. �k ott t�volabb: Prof, Denbat, �s Larch. – mutatta be a csapat tagjait Marco.

Minden egyes K�v�l�ll�n�l egy l�fegyver volt. Banzay kicsit m�g a K�v�l�ll�k k�z�tt is k�v�l�ll�nak �rezte mag�t felszerel�se miatt, de m�r tartozott valahova.

–         Annyira �r�l�k hogy csatlakoztam, egy�tt biztos legy�zz�k Ziket! – �rvendezett.

–         Persze ifj� Banzay, de m�g t�vol vagyunk att�l, meg kell er�s�dn�d, �s erre alkalmad is lesz. – mondta a sz�ke f�rfi.

–         Hogy �rted? – �rtetlenkedett a fi�.

–         Nemr�g Zik embereit l�tt�k erre, �s �pp lesz�molni k�sz�l�nk vel�k. – mosolygott Marco.

–         �s azt akarod hogy menjek veletek? – k�rdezte Banzay. – Ezer �r�mmel!

Erre �jra elmosolyodott a f�rfi, �s elindult a v�rost�l nem messze l�v� nagyobb t�hoz. Ott h�rom ember tany�zott, tolvaj felszerel�sben. R�gt�n felfigyeltek a k�zeled�re: Meenere, Cevinre, Venstarra, Marcora, �s Banzayra. Mikor fel�lltak m�r szellemkontrollal fordultak a K�v�l�ll�k fel�. Mindnek egy-egy k�se volt, hozz� egy bandita szellemmel. A k�v�l�ll�k is felk�sz�lve �lltak, bele�rtve Banzayt. Zik emberei r�gt�n r�t�madtak a komp�ni�ra, az pedig ellent�madott. A tolvajbanda 3 oldalr�l t�madta a csapatot, ami nagyj�b�l ar�nyosan eloszolva v�dekezett. Marco �s Banzay egy fel�l v�dett. A fi� leter�tette a t�mad�t, aki r�gt�n f�lpattant.

–         Banzay, ne k�m�ld, ne csak �sd, v�gezz vele! – utas�totta Marco a fi�t.

–         Hogy meg�ljem?! – d�bbent meg a sr�c.

Ekkorra a t�mad� �jra talpon volt �s k�sz�lt a fi� fej�t venni, de Marco szellem�vel egy csap�ssal, egyszer�en, szemrebben�s n�lk�l, meg�lte. Az ifj� s�m�n lehengerl� d�bbenettel n�zte v�gig a m�sik k�t ember hal�l�t is. Ezek ut�n a K�v�l�ll�k indultak volna vissza.

–         M�rt kellett meg�lni �ket?! Igaz hogy Zik emberei voltak, de ezzel olyanokk� v�lunk mint �! �n ebben nem veszek r�szt! – kezdett h�tr�lni Banzay.

–         Ugyan ifj� Banzay, bel�thatod, hogy er�szak n�lk�l nem m�sz semmire. Mikor b�k�sen pr�b�ltad meg, megv�deni magadat, � r�gt�n �jra t�madt. Ellen�k csak �gy lehet harcolni – �rvelt Marco.

–         NEM! �n akkor sem… – kezdett el szaladni a fiatal.

–         V�rj! – ki�ltott ut�na a f�rfi, de hi�ba, Banzay csak menek�lt az el�l, amiv� majdnem v�lt.

Menek�lt, az erd�n �t, be a v�rosba, �t mindenen, sik�torokon, forgalmas utc�kon, csak szaladt a hal�l el�l. V�g�l el�rte a temet�t, �s ott meg�llapodott Toru s�rja mellett. Arc�n egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig, ami leesve a f�ldre benedves�tette a napok �ta sz�raz f�ldet. Kyo nemsok�ra oda�rt, mivel gondolta hogy oda fog menni, de azt nem is sejtette, mi t�rt�nt Banzayyal k�zben.