Az �j Gyermek

Az asszony k�nok k�njai k�zepette fek�dt az �gyon, homlok�n gy�ngy�z�tt a verejt�k, arca egyszerre volt s�padt �s v�r�s a f�jdalomt�l. A vaj�kos asszony s�rg�tt forgott k�r�l�tte, a falu s�m�nja pedig idegesen tekintgetett az asszonyra. Idegesen, de komolyan n�zte a vaj�d� n�t. M�r majdnem 12 �r�ja szenvedett, f�j�sok k�zepette… de a gyermek nem akart megsz�letni. Kint, a kis k�h�z el�tt egy f�rfi s�t�lgatott fel �s al�, idegesen �s agg�dva tekintgetve a szokatlanul fekete �gre. Egy csillag sem ragyogott, a hold is elb�jt a felh�k s�r� takar�ja m�g�. A f�rfi v�ll�n egy pici kis, mad�rszer� l�ny cs�cs�lt, � is idegesen tekintgetett pici szemeivel a h�zra. Szokatlanul hossz�ra ny�lt ez az �jszaka. Nem mozdult egy �g sem a falucska melletti erd�ben, nem hallatszott egy l�p�s sem a kem�nyre taposott kis f�ld�ton. Az eg�sz faluban csak �k voltak �bren: a vaj�d� n�, a vaj�kos, a s�m�n, a f�rfi… �s a kis t�zs�rk�ny.

***

Eltelt m�g egy �ra, �s lassan, messze a kis szigett�l, egy kik�t�ben az �ra el�t�tte az �jf�lt. �s mint egy var�zs�t�sre, a v�rosk�ban az �sszes t�z �jra l�ngra lobbant, a felh�k eltakarodtak az �gr�l, �s a csillagok a Holddal egy�tt bar�ts�gosan tekintettek a g�r�g falucsk�ra… �s az �jonnan sz�letett gyermekre…

***

- El�g apr�…- mormogta a vaj�kos asszony, ahogy a le�nygyermekre tekintett. Az hangosan, mintha csak seg�ts�g�rt ki�ltana, fels�rt. Apr� f�jdalomk�nt has�tott t�dej�be a kinti vil�g idegen leveg�je, f�jt minden hallott sz� �s l�tott k�p, az el�bbi n�mas�g, s�t�ts�g �s nyugalom ut�n. De csak egy ki�lt�st sodort mag�val a k�nnyed, augusztusi leveg�. Ut�na m�r csak csendesen s�rdog�lt mag�ban. Kint a f�rfi �s a s�rk�ny meg�llt egy pillanatra, befel� f�lelve. Tudt�k, am�g a s�m�n nem engedi, nem mehetnek be.

- Apr�, de er�s gyermek- sz�lt halkan a s�m�n, szavaira meg-megz�rrenve a ruh�j�ra aggatott csontdarabok. A vaj�kos lemosta a gyermeket, majd egy p�ly�ban az �desanyja kez�be adta. Leona Murgos k�nnyes szemmel n�zett a l�ny�ra, majd a s�m�nra. � csak mosolygott, �s a kis faajt�hoz l�pett.

***

- Ilian!- sz�lt ki halkan a s�m�n, mire kint a s�rk�ny �s a f�rfi nagyot ugrott. Egyszerre fordultak h�tra, egyszerre sz�laltak meg… pontosabban csak Ilian.

- Fi�?

- L�nyod sz�letett, fiam- mosolygott a s�m�n, l�tva, �s l�tva, hogy fia kiss� csal�dott, hozz�tette- de, er�sebb lesz, mint b�rmelyik fi� a faluban. Ilian erre felder�lt, �s egy pillant�ssal k�rdezte csak a s�m�nt�l: bemehet-e? Filemon- merthogy �gy h�vt�k a s�m�nt- biccentett, mire a s�rk�ny se sz�, se besz�d, ber�ppent a r�snyire nyitott faajt�n. Ilian kisfi�s izgalommal a sz�v�ben, csak mosolygott a s�rk�ny buzg�s�g�n. „ J� ha megszeretik egym�st… elv�gre egy �letre t�rsak lesznek…” gondolta mag�ban, majd bel�pett az ajt�n.

***

A kis piros s�rk�ny, izgatottan csipogva rep�lt egy tiszteletk�rt a kisl�ny f�l�tt, aki hirtelen felhagyott minden ny�sz�rg�ssel �s s�r�ssal. Ici pici szemeivel pr�b�lta k�vetni a s�rk�ny r�pt�t, aki most lesz�llt Leona v�ll�ra, �s izgatottan csipogott. Ilian is bemer�szkedett v�gre a h�zba – fiatal sz�l�k, els� gyermek… kicsit nagyon izgult- de amint megl�tta a bep�ly�zott cs�pps�get, minden f�lelem �s aggodalom elsz�llt a test�b�l, �s b�szkes�g vette �t a hely�t. „Filemon sosem t�vedett eddig, ha azt mondta er�s lesz, h�t er�s lesz!” zengett a fej�ben a b�szke gondolat, le�lt feles�ge mell�, �s mosolyogva n�zte, egyre n�zte a kisl�nyt. � csak �s�tott egy nagyot anyja kebel�n, �s �lmosan n�zett �jonnan �rkezett „csod�l�j�ra”.

- Nevet kell adnunk neki…- suttogta Ilian eg�sz halkan.

- Igazad van, nem �lhet n�v n�lk�l szeg�ny- mosolygott Leona. F�radt volt � is, m�gis, az anyai �rzelmek er�t �nt�ttek bele. Ilian is mosolygott a feles�g�n, aki minden helyzetben k�pes volt mosolyogni, mindig volt benne egy cs�pp vid�ms�g. A s�rk�ny is csipogott egyet, majd- hirtelen �tlett�l vez�relve- lecs�ccsent a kisl�ny mell�, a p�lya sz�l�re.

- Flamey! – sz�lt r� halkan Ilian, de a s�rk�ny nem figyelt r�. Csak a kicsit n�zte, ezt a cs�pp l�nyk�t, aki most f�radtan szuszogva n�zett fel r�. Mintha apr� mosoly b�jt volna meg a pici ajkakon. Mint egy j� testv�r, n�zte a pici piros szemeivel a kisl�nyt, �s �rezte, hogy valami sz�letett k�zte �s a kisl�ny k�z�tt. Valami, ami sz�tszak�thatatlan, valami, amit soha ember fel nem foghat… Ilian �tkarolva feles�g�t megsimogatta az egyre laposabban pislog� �jsz�l�ttet.

- Mit sz�ln�l a Demetri�hoz? – k�rdezte v�g�l. Filemon elmosolyodott.

- Szebb nevet el se tudn�k k�pzelni ennek a le�nynak- mosolygott az �reg s�m�n, majd folytatta- D�m�t�rnek aj�nlj�tok vele a gyermeket… - Leona elmosolyodott.

- �s ha r�d �t�tt, m�g igaz is lesz r� a n�v – mosolygott Ilian is, mivel egyik�j�k sem volt szokv�nyos ember. Leona f�ldm�gus volt, �rtett a n�v�nyek nyelv�n, var�zslatai �r�n a haldokl� n�v�ny ism�t er�re kapott, kiz�ld�ltek a f�k, lehajtott fejeiket �jra az �gnek emelt�k a vir�gok.

- Sz�p n�v… de tal�n kicsit hossz�- simogatta meg Leona a kisl�ny pofij�t, aki m�g mindig �lmosan pislogott pici, k�kb�l z�ldbe �tmen� szem�vel.

- Igazad van, valami r�videbb n�v kell neki…- gondolkozott el Ilian, majd egy pillanat m�lva egyszerre b�kt�k ki az �j nevet:

- Demi? Mindkett�j�kb�l kit�rt a kuncog�s. A csecsem� mocorgott egy picit a p�ly�ban, majd �lomba mer�lt. A sz�l�k egy�ntet�en b�lintottak, �s a s�m�n is helyesl�en biccentett.

- H�t akkor… Isten hozott… Demi Murgos… - suttogta halkan a s�m�n az �desdeden alv� csecsem�nek.