�ljen Trey, avagy a „sz�k�s hadm�velet”

Reggel, 9 �ra el�tt 10 perccel

Tokyo, Jap�n

Ren Tao harcm�v�szeti iskola

M�snap reggel Ren akt�kat rendezgetett az irod�j�ban. K�zeledett a tan�v v�ge, �s el�rkezett a tanul�k sz�m�ra legrettegettebb id�szak: a vizsg�k ideje. N�mi olvasgat�s ut�n fel�llt a sz�k�b�l, �s elindult lefele, a vizsgaterem fel�…

***

 9 �ra

 Tokyo, Jap�n

 Ren Tao harcm�v�szeti iskola

 Vizsgaterem

Ren a szok�sos magabiztos mosoly�val l�pett a vizsgateremben, ahol m�r 5 di�k v�rta, �m a leveg�ben nem �rz�d�tt fesz�lts�g. Legal�bbis nem olyan szinten, mint a vizsgaid�szakban, az iskol�ban szokott. Komolyan gyilkosk�pz� volt az a hely, �n mondom… Mindegyik di�k a maga fegyver�t szorongatva a kez�ben v�rta, hogy a vizsga elkezd�dj�k, �m el�bb Ren egy kis sz�noklatot int�zett a tanul�khoz:

- Uraim… �s h�lgyeim persze…- r�vid hat�ssz�netet tartott, majd folytatta- maguk az els� vizsg�z�k. A tan�vnek k�t h�ten bel�l v�ge…- �jabb sz�ntetet tartott, szem�t v�gigfuttatta a katon�s sorban �ll� �t di�kon. M�r-m�r b�szkes�g �lt ki az arc�ra, amit a sz�noklat folytat�sa meg is er�s�tett:

- Maguk azok a szerencs�sek, akik eljutottak a vizsg�kig… na �s persze, magukon k�v�l m�g t�zen. A feladatuk, hogy harcoljanak velem… �s t�z percen bel�l legal�bb egyszer megsebes�tsenek…- �jabb sz�netet tartott, k�rbepillantva a teremben, tekintet�vel valakit keresve, �m mivel nem tal�lta meg, folytatta- egyeseknek tal�n ismer�s… m�soknak nem. �m a vizsga nem kezd�dhet el, am�g a titk�rn�m, Miss. Candy meg nem �rkezik… - halov�ny szikra pattant a szem�ben, tal�n a t�relmetlens�gt�l.

***

A fiatal n� rengeteg aktaoszlop k�z�tt �lt, jegyzetelve, �rogatva rendezgette az egyik kupac akt�t m�sik h�rom kupacc�. Nagyot s�hajtva kezdett bele egy �jabb adagba, mikor fej�ben halk, de tiszta �s kivehet�, figyelmeztet� hang csend�lt: „Id� van…” Azonnal felpattant az asztal m�g�l, �s elindult lefel� a vizsgaterembe…

***

Nem telt sok id�be, cip�k kopog�sa hangzott fel a folyos�n, majd �jra felt�rult a vizsgaterem ajtaja, ez�ttal Candy l�pett be rajta.

- Ohh, eln�z�st a k�s�s�rt!- hadarta el a saj�t megszeppent st�lus�ban, majd m�g elv�r�s�dve hozz�tette- de m�r itt vagyok…csak elh�z�dott a pap�rmunka…

- Rendben, kiv�telesen eln�zem –sz�lt Ren imm�r kiss� t�relmesebb, de m�g mindig a megszokott hanglejt�s� hangja- �lj�n le, �s jegyezze, ami t�rt�nik! Ki az els� vizsg�z�? A titk�rn� r�gt�n a kis dosszi�j�hoz kapott, �s egy pap�rt h�zott ki bel�le.

- Itt az �ll…- kezdte halkan, majd felemelte a hangj�t, hogy mindenki hallja a teremben- hogy az els� vizsg�z� II. Flaky Splendid, Amerika, �rva.

- Rendben, Mr. Flaky… - vigyorodott el Ren, mik�zben el�vette a Kwan Daoj�t, �s vill�mgyorsan �sszerakta-, akkor kezdhetj�k! A fi� is el�vette a fegyver�t, egy sz�p, j�l megedzett kardot. A jelek szerint kard szakos volt a sr�c. A k�t f�l felemelte fegyver�t, s a csata megkezd�d�tt…

***

- Sajn�lom, nem ment �t! – sz�lt g�nyosan �s m�r-m�r megvet�n Ren, mikor Flaky k�t v�gott sebbel a v�ll�ban sz� n�lk�l vissza�llt t�rsai k�z� a sorba. A k�ny�rtelen vizsg�ztat� hetyk�n a v�ll�ra d�nt�tte a Kwan Dao nyel�t, majd megsz�lalt:

- K�vetkez�t! Neve �s szaka?

- Sayoko Cheng, Jap�n, nuncsaku- sorolta az inform�ci�kat Candy, mik�zben a t�bbi pap�rj�t rendezte a dosszi�ban.

- H�t akkor…- emelte fel �jra a fegyver�t Ren, mik�zben Sayoko is kil�pett, kez�ben k�t nuncsakuval- RAJTA!

Ek�zben…

B�rt�n r�szleg

Trey cell�ja

Trey f�radtan, f�j� tagokkal t�rt mag�hoz a neh�z �lomb�l, ahova a k�nkamr�ban tasz�tott�k. Zsibbadt, vagy �pp f�j� tagjait d�rzs�lgette, mik�zben halkan, szinte lehelve �tkoz�dott:

- Ren… ez�rt m�g megfizetsz…

Ek�zben…

- Hmm… nem is rossz egy h�lgyt�l… gratul�lok, �tment! – sz�lt Ren, n�mi b�szkes�ggel a hangj�ban, mik�zben megd�rzs�lte mellkas�t, ahova Sayoko igencsak er�s �t�st m�rt. A l�ny csak k�sz�n�en megvillantotta a szem�t, majd, b�szk�n kih�zva mag�t, visszal�pett a t�bbi di�k k�z�.

- K�vetkez�? – k�rdezte a zord vizsg�ztat�, mik�zben kicsit megropogtatta jobb csukl�j�t.

- Shifty Sniffles, Kanada, l�ndzsa – sorolta Candy egy szuszra, egy �jabb tanul� adatlapj�t cs�sztatva az �gy is dagadoz� mapp�ba. A fi� el�l�pett, l�ndzs�j�t hetyk�n a v�ll�nak d�ntve, kih�v�an n�zve a vizsg�ztat�j�ra. Az nem is volt rest, Shifty vizsg�ja r�gt�n elkezd�d�tt…

Ek�zben…

K�b�n �s f�radtan �bredtem egy gy�gyszerszag� helyen.

- Hol a fr�szban vagyok? – k�rdeztem magamt�l, �s miut�n megd�rg�ltem a szemem, r�j�ttem: a gy�gyszerszag �s a l�tv�ny egyenl� egy orvosi szob�val. Senki sem volt ott rajtam k�v�l. Mit ne mondjak, az ut�bbi napok ut�n �lveztem ezt a cs�pp mag�nyt, tudva, hogy m�g �r sincs itt sehol. Ak�r meg is l�phettem volna… ha tudtam volna, hol a kij�rat. „Mi t�rt�nt velem?” k�rdeztem gondolatban magamt�l, de nem leltem r� v�laszt. Lem�sztam az �gyr�l, ahol eddig fek�dtem… �s belenyilallt a gyomromba a f�jdalom.

- Most m�r eml�kszem… ngh… tal�n az lesz a legjobb, ha visszamegyek a cell�mba…- m�ig se j�ttem r�, hogy a fen�be jutottam erre a d�nt�sre. Kiss� megg�rnyedve b�r, de odas�t�ltam az ajt�hoz, lenyomtam a kilincset…

- �gy t�nik fel�bredt… akkor vihetj�k…- reszel�s, hideg hang, �s hullaszag csapott meg. M�ghogy �r�k n�lk�l itt hagyni engem, j�zusom, �gy t�nik, nagyon ki�thetett az a nyugtat�. Oda�lltam az �r el�:

- Vihetsz – suttogtam halkan, �s a k�t �r sz�pen elkezdett lek�s�rni a cell�mhoz.

- A magasabb szint� csata este lesz, ki kell pihenned magad, kisl�ny… - susogta halkan az egyik �r, m�r-m�r kedves hangon. T�l k�ba �s f�radt voltam ahhoz, hogy egy�ltal�n feld�h�djek a „kisl�ny” megnevez�sen, ink�bb csendesen v�laszoltam.

- Pihentem �n m�r eleget.

- Egy �r�t, am�g m�t�ttek, de a te dolgod- hagyta r�m a m�sik �r, neki is fur�n kedvesen csengett a hangja. Nem tudtam, mi jobb: egy d�h�s zombi vagy egy kedves zombi? V�g�l is mindegy, ha az embert �rzik �rgus szemekkel. Sz�p lassan baktattam a k�t �r k�z�tt, akik biztos k�zzel tartottak a k�t k�ny�k�mn�l fogva. Valahogy nem volt kedvem harcolni ellen�k, vagy b�rmit… tal�n a nyugtat� tehetett r�la. Lefele ment�nk a l�pcs�n, s a b�rt�nb�l �rad� hideg kiss� fel�bresztett.

A vizsgateremben…

Shifty megal�zottan �s kett�v�gott l�ndzs�val l�pett vissza a t�bbiek k�z�, k�t, m�ly, v�gott sebbel a l�b�n. Ren arc�n sz�nakoz�s �s n�mi megvet�s t�kr�z�d�tt.

- Hahh… ha �gy haladtok, csak egy jut �t! – t�relmetlen hangja v�szj�sl�n csengett, �s s�rga szeme is bajj�sl�n csillogott- a k�vetkez�vel kem�nyebb leszek!

- Giggles Mole, Kambodzsa, Vipera –sorolta utas�t�s n�lk�l a titk�rn�, majd egy �jabb lapot cs�sztatott vaskos mapp�j�ba.

- Csupa k�lf�ldi…- Ren hangj�ban m�ly megvet�s csend�lt, mintha a k�lf�ldieket mind kis f�rgeknek tartan�- nem csoda, hogy egyik�k sem �rt a harcm�v�szetekhez! Giggles nem v�laszolt, nem is mutatott �rz�seket az arca. Kil�pett a sorb�l, leakasztotta a botra eml�keztet� fegyver�t az �v�r�l, majd egy laza csukl�mozdulattal sz�tnyitotta. �gy a r�vidke kis botocsk�b�l egy j� vaskos vipera lett. A „harcm�v�szetek mestere” megp�rgette Kwan Daoj�t, �s t�mad�sba lend�lt.

10 perccel k�s�bb…

Giggles egy �jabb csukl�mozdulattal �sszecsukta viper�j�t, �s visszal�pett a t�bbiek k�z�. M�g�tte Ren, kiss� d�bbent szemekkel a mellkas�t d�rzs�lgette, ahol m�r lilult is az im�nt bevitt, j�l ir�nyzott �t�s.

- Hah… �gyesebb, mint hittem –szedte �ssze v�gre mag�t a zord vizsg�ztat�, Giggles pedig elvigyorodott t�rsai k�z�tt. Ki az utols�? –folytatta Ren.

Lent, a b�rt�nben…

A k�t �r m�g mindig szorosan tartott, ahogy a s�t�t folyos�ra l�pt�nk. M�lyet s�hajtottam: itt valahogy biztons�gban �reztem magam. De akkor is, ki akartam onnan jutni! Hirtelen megakadt a szemem egy cell�n, alig kett�vel el�ttem. K�t k�z l�gott ki onnan, szakadt, v�res kab�tujjak takart�k a sebes kezeket. Mikor oda�rt�nk, belestem a cell�ba. Trey mosolygott vissza r�m onnan.

- Szia Trey…- suttogtam neki oda halkan. Az egyik �r meg�llt Trey cell�ja mellett, komoran h�ttal �llt a falnak, �s maga el� n�zett. Hirtelen valami hideg, f�mes tapint�s� dolgot tal�ltam a kezemben, ami r�ad�sul egy csinos kis v�g�st is ejtett a tenyeremen. Treyre pillantottam, de � csak mosolygott.

- Mi ez? – susogtam oda sietve, mert lassan elhaladtunk a cella el�tt.

- Micsoda? –kacsintott r�m cinkosan az �szaki sr�c, majd hirtelen lehanyatlott a r�cs mell�l, m�ly �lomba zuhanva. Riadtan �s szomor�an n�ztem vissza a fi�ra, de az �r elr�ngatott a cella el�l. V�gre el�rt�nk a folyos� v�g�re, kinyitotta az utols� cell�t a sarkon, kicsit taszajtott rajtam, majd bev�gta m�g�ttem a r�csot. Sz�tnyitottam a tenyerem, �s legnagyobb d�bbenetemre, egy v�res k�st tal�ltam ott, amin m�gcsak nem is az �n v�rem sz�radt. „Honnan szerezhette ezt?” k�rdeztem magamt�l, �m hirtelen bevillant valami.

- A k�nkamra… - suttogtam halkan magam el�, s leheletem apr� kis felh�k�nt gomolygott el�ttem. „Mi�rt adta ezt nekem? Fegyverrel itt semmire se megyek!” t�prengtem magamban, forgatva kezeim k�z�tt a k�st.

***

Trey nyugodt l�lekkel fek�dt a b�rt�n padl�j�n, nyugodt sz�vvel. A falak puha k�zetb�l voltak, s akinek a sarkon van a cell�ja, k�nnyen megsz�khetne innen, hisz a folyos�ra jutna ki, nem egy m�sik lyukba. A k�ssel, id�vel csinos kis r�st lehetett volna kaparni a r�cs �s a fal k�z�tt, �s ki lehetne surranni rajta. Trey rem�nnyel a sz�v�ben, hogy erre Demi is r�j�n, �tadta mag�t a z�g�, kavarg�, fekete �rv�nynek, ami egyre lejjebb h�zta. Nincs is t�k�letesebb sz�k�si terv… nem igaz?

To be continoued...