A szerelem…*

Banzay a K�v�l�ll�kkal val� tal�lkoz�sa �ta gyakorlatilag depresszi�s volt. Kyo csak �lt a kanap�n, az el�szob�ban, �s rem�nykedett. Napok �ta nem t�rt�nt semmi, �s m�r-m�r semmire sem gondolva �lt az �gya sz�l�n a z�ld haj� s�m�n. Az elm�lt napokban m�r nem is evett. V�g�l a hossz� csendet az or�kulum harangja t�rte meg. Az fiatal Ikoyama megn�zte, de csak az id�pont �s a helysz�n �rdekelte, az ellenf�l nem is �rdekelte. V�gre valah�ra kiment a szob�b�l, �s r�mosolygott az �t fogad� bar�tj�ra. A lelke megnyugodott, �s elfeledte a hal�l eml�k�t.

–         �r�l�k hogy v�gre kij�tt�l! – mosolygott Kyo.

–         Megkaptam a leg�jabb meccsem adatait. – mutatta f�l az or�kulumot.

A sz�ke fi� �ttanulm�nyozta a szerkezetet.

–         H�rom nap m�lva lesz, nem �rtana felk�sz�lni! – mondta mosolyogva.

–         Fel�lem mehet�nk – emelte f�l kardj�t Banzay.

A nap tov�bbi r�sz�t edz�ssel t�lt�tt�k a parkban, �s az elk�vetkez� 2 nap is javar�szt ezzel zajlott. Mikor elj�tt a harc napja, elugrottak egy gyors�tterembe, hogy ne �hgyomorral menjenek csat�zni.

–         �n megmondom �szint�n, nem a legjobb hamburgert enni a meccsed el�tt. – sz�gezte le Kyo.

–         Tal�n igazad van, de �hes vagyok, �s annyi id�nk nincs m�r hogy egy igazi �tterembe menj�nk. – magyar�zta Banzay. – Mellesleg szeretem a hamburgert. – harapott egyet mosolyogva.

Kyo s�hajtva n�zte ahogy bar�tja eszik. „Mennyivel jobban �rzi mag�t p�r nappal ez el�tth�z k�pest!” gondolta. Mikor v�geztek, elindultak a v�ros melletti kis mez�re, a meccs helysz�n�re. Banzaynak eddig esz�be sem jutott megn�zni pontosan ki is lesz az ellenfele, ez�rt gyorsan el�kapta a harangot, �s el�h�vta az inform�ci�t. „Ellenf�l: Faust VIII.” Alig hogy visszatette karj�ra a az or�kulumot, az ellenf�l m�r meg is �rkezett.

–         N�zd haver, itt van! – sz�lt a sz�ke s�m�n.

–         Sziasztok, a nevem VIII. Faust! – �dv�z�lte a fi�kat meglep�en kedvesen a felt�n� f�rfi.

–         �n Banzay Ikoyama vagyok. �r�l�k a tal�lkoz�snak! – pr�b�lt � is kedves lenni.

–         �n is �r�l�k hogy egy �jabb Ikoyam�t gy�zhetek le. – mosolyodott egy kicsit megvet�en.

–         Hogy?! – lep�d�tt meg Kyo.

–         Mir�l besz�lsz?! – ki�ltott Banzay.

–         Szomor�an hallottam a b�ty�d hal�lh�r�t. � volt az els� ellenfelem a viadalban. – magyar�zta a dolgot Faust.

Ekkor �rkezett meg Szilva. Aggodalmat lehetett felfedezni a tekintet�n.

–         Mi a gond Szilva? – k�rdezte Kyo a b�r�t.

–         Banzay vesz�lyben van. Ott voltam Faust legut�bbi meccs�n. Yoh Asakur�val harcolt. M�g a meccs el�tt kif�rasztotta, �s Yohnak csak a v�g�n siker�lt r�j�nnie hogy a d�he az ami miatt vesz�tett. V�g�l Faust megpr�b�lta meg�lni. – fejtette ki Szilva.

–         Emiatt nem kell agg�dni, Baznay tudja kezelni a d�h�t. – nyugodott meg a fi�.

–         Sajnos Faust k�nnyen felismeri az emberek gyeng�j�t. �s m�r el is kezdte ideges�teni Banzayt.

Az eml�tettben a d�h kisebb jelei voltak felfedezhet�ek, az �k�lbe szor�tott k�z, az enyh�n �sszevont szem�ld�k, �s az enyh�n �sszeszor�tott �llkapocs. Faust csak mosolyogva besz�lt a hal�lr�l. V�g�l bemutatta kedvenc csontv�z�t az es�kab�tja al�l.

–         �dv�z�ld Elis�t! � volt az aki legy�zte azt a ny�pic b�ty�dat. �s most � lesz az aki t�ged is elint�z. – nevetett Faust.

–         Azt te csak hiszed! Er�sebb vagyok mint hiszed! – csapott f�l Banzay. Kezdett f�ld�h�dni.

–         Ezt nekik mond! – az erd� fel�l halott �llatok csontv�zai j�ttek el�, lovak, �s medv�k csontv�zai.

–         Mi ez? Valami �cska vicc? – vigyorodott el a fi�.

–         Biztos�thatlak, egy�ltal�n nem lesz vicces amikor v�geznek veled. – a csonthalmok f�lsorakoztak Faust el�tt, �s � intett nekik hogy t�madjanak.

–         Kayuro, a kardba! – hozott l�tre szellemkontrolt Banzay.

–         Csontbrig�d, t�madj! – utas�totta az �llatokat a nekromanta.

–         Szedj�k le �ket, Puszt�t� Csap�s! – t�rte darabokra a csontv�zakat a s�m�n fi�.

–         Nem nyert! – csettintett Faust, mire a csontv�zak �jra �ssze�lltak. – tal�n gyeng�bb is vagy mint az a Toru volt.

–         Te csak ne emlegesd �t! – kezdett d�h�s lenni Banzay.

–         Ugyan m�rt ne? Gyenge vagy s�m�n! K�vekkel �s botokkal tal�n tudn�l �rtani a csontv�zaimnak, de a szellemkontroloddal nem. – hergelte tov�bb Faust a fi�t.

–         Akkor n�zd csak meg! – vigyorodott el a sr�c mik�zben meger�s�tette a szellemkontrolj�t. – Puszt�t� Csap�s! – ezzel a t�mad�ssal �jra ezer �s ezer darabra t�rte a csontv�zakat.

–         Csak ennyire vagy k�pes? – csettintett �jra a temet� m�gus, mire a csontv�zak �jra �ssze�lltak.

–         Van itt m�g! Harci Roham! – z�zta a csontokat az ifj� s�m�n.

–         Banzaynak r� kellene j�nnie hogy �gy csak furiokut vesz�t, de a gy�zelemhez nem jut k�zelebb. – agg�dott Szilva.

–         Van m�g �tleted? – k�rdezte g�nyosan Faust mik�zben csontv�zai letepert�k Banzayt.

–         Persze… – ny�sz�rg�tt a fi� mikor v�gre siker�lt leszednie mag�r�l egy medve csontjait. – k�sz�lj f�l r�, hogy nem marad majd mit �sszerakni a csonthalmazodb�l. X-LOSE! – t�rte az ifj� t�nyleg apr� szil�nkokra a csontokat. Viszont a t�mad�s sz�rnyen ki is f�rasztotta, �s a furiokuja m�r fogyt�n volt.

–         Most hogy kitomboltad magad, had mutassalak be egy nekem nagyon kedves n�nek. Elisa, � itt a m�sodik Ikoyama akit elint�z�nk. – mosolyodott el Faust. – Kedves Banzay, ez itt Elisa, a hal�l h�rn�k�d. – majd furiokuj�t szellem�re �sszpontos�tva, l�trehozta a szellemkontrolt. A n� imm�r teljes val�j�ban �llt ellenfele el�tt, Faust guillotine szer� botj�val a kez�ben. – K�sz�nj el sz�pen, Banzay Ikoyama!

Folytatjuk