Meg akarok halni…

Otthon fekszem, egyedül, betegen

Hosszú napokon át, sőt, heteken

Senki nincs, ki rám gondolna

Egy barát, ki meglátogatna

Nézem a plafont, s az visszanéz rám

Lázam van, s náthás is vagyok már

Unatkozom: nincs mit tenni

Csak a gyógyulást várni, lenni

Meg akarok halni

Nem akarok élni

Nem akarok várni

Arra, ki nem akar jönni

Számolom a perceket, órákat

Várok valakit, akárkit, barátokat

De nem jő senki, egy lélek se

Csak a szellő zúg az ablak résein be

Forgolódom, szorongok, töprengek

Mivel érdemeltem ki, hogy egyedül betegeskedjek?

Várok, szipogok, lázat mérek

Nem gyógyulok, hát gyógyszert kérek

Meg akarok halni

Nem akarok élni

Mi értelme van az életnek, dolgoknak

Ha senkit nem izgat, vajon hogy vagy?

Este van már, eltelt még egy nap

Forgolódom, bajom aludni nem hagy

Nem jő senki, magamra maradtam

Én, ha tudtam, mindig meglátogattam

Alszom, gyógyulok közben

Telihold sugara süt rám csendben

Egyedül ő érti meg bánatom

Ő is magányosan vándorol az égbolton

Meg akarok halni

Mi értelme élni?

Nincs mit tenni

Nincs miért lenni

Élni akarok és mégsem

Várni valakire ki eljön értem

Gondolni a barátra, ha beteg

Meglátogatni azt, akit szeretsz

Majd ha meggyógyulok, és újra leszek

Lázam se lesz, gyógyszert sem szedek

Boldog leszek akkor, és szabad

Nem leszek magányos, ott lesznek a barátaim majd

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés