Az �j Vil�g kapuja

Valahol l�v�s d�rrent, �s � megint riadtan h�zta �ssze mag�t a sz�k helyis�gben. B�r napok �ta tartott a harc, m�gsem tudta megszokni az �lland� durran�sok hangj�t, a suhan� �lom siv�t�s�t, az emberek hal�lsikolyait �s a testek tompa puffan�s�t. H�bor� d�lt a v�rosban, m�r napok �ta. A v�ros keleti r�sze fel�l t�rtek be, el�sz�r a k�nai negyedet, azt�n a f�v�ros t�bbi r�sz�t tett�k a f�lddel egyenl�v�. �s ha mindez m�g nem lett volna el�g, a csapatok egy r�sze folyamatosan visszaj�rt ellen�rizni, maradtak-e t�l�l�k, s ha igen, gondoskodtak r�la, hogy ne csiripelhessenek senkinek a puszt�t�sr�l. Sokan �lt�k t�l a robban�sokat, de a t�l�l�k sz�ma rohamosan zuhant.

F�lelem �s a v�r szaga j�rta �t a Birodalom f�v�ros�t. Az eget fekete f�stfelh�k takart�k el. Most is �rezte, hogy valahol a k�zelben valami �g, mert a f�lig beomlott pince egyik reped�s�n v�kony f�stcs�k k�gy�zott be, hogy azt�n egy m�sikon �jra a szabadba sz�khessen. �vatosan od�bbh�zta elg�mberedett l�b�t, amit�l az el�tte fekv� kisl�ny mocorogni kezdett. �pp csak egy picit, azt�n b�k�sen aludt tov�bb.

Ayu vigy�zott r� mindig, ahogy most is azt tette. �gy �rezte, mivel egyszem gyerek volt, hogy ez a kisl�ny p�tolhatja sz�m�ra a hi�nyz� testv�reket. F�k�pp most, hogy a sz�lei meghaltak a legels� t�mad�sban, amikor a h�zuk teteje beomlott az egyik betal�lt rak�t�t�l. � akkor �pp nem volt otthon, mert, rossz szok�s�hoz h�ven – �s egy jap�nra nem jellemz�en - ism�t k�sett a megbesz�lt id�h�z k�pest, �gy negyed �r�val a szerencs�tlens�g ut�n �rt haza. Legal�bbis �rt volna, ha nem az utc�n �ri a meglepet�s. A bar�tn�ivel volt csavarogni, �s ez mentette meg az �let�t. Most, hogy a bar�tn�i is elt�ntek a romok �s a halottak k�z�tt, mag�ra maradt. Szeg�ny kisl�nyt, Yoshikot a sz�lei b�zt�k r�, miel�tt a katon�k �ket is meg�lt�k. N�gy �vesen ilyesmiket kellett l�tnia �s tapasztalnia, de �gy t�nt - vagy csak nem mutatta ki -, hogy feldolgozta a sz�lei elveszt�s�t. Nyugodt volt �s j� gyerek, Ayu szerint a legszebb kisl�ny az eg�sz vil�gon, akit csak valaha l�tott. De gy�ny�r� arcocsk�j�t most por �s n�h�ny karcol�s mocskolta be, sz�pen f�s�lt, befont haja most itt-ott k�cosan meredezett szanasz�t. Fekete szemei, mint a csillagtalan, ny�ri �jszaka, miel�tt kit�r a nagy vihar, most szorosan lehunyva, s szemh�ja m�g�tt valahova �lombeli messzi t�jakra tekint. Szerett�k egym�st, �gy, ahogy a testv�reknek szok�s… m�g ha nem is voltak – v�r szerint - azok. A nagyobbik le�ny ism�t �sszerezzent, noha most nem is hallatszott a k�zelben l�v�s, ajkait neh�zkes, remeg� s�haj hagyta el. Rettenetesen f�lt, izmai fesz�lten v�rakoztak az azonnali v�dekez�sre, ha sz�ks�g lenne r�, s mindemellett lelk�t nyomta a felel�ss�g �s a b�nat sz�lei hal�la miatt. T�bbsz�r s�rt, s�t, n�m�n zokogott, ha �pp volt r� lehet�s�ge, �s egy kis nyugalma, de a napok javar�szt bujk�l�ssal teltek, �s mivel Yoshira is vigy�znia kellett, nem sok ideje maradt sajn�lni mag�t. Minden idegsz�la a t�l�l�sre �sszpontos�tott, a menek�l�sre, a bujdos�sra, a kish�g�ra. Tegnap el�tt siker�lt r�bukkanniuk erre a f�lig beomlott pinc�re, �s h�la istennek, tal�ltak egy megfelel�en nagy r�st ahhoz, hogy lem�sszanak. A bej�rat most deszk�kkal volt eltakarva, a l�pcs� egy r�sze leomlott, Yoshi majdnem le is esett rajta a f�lhom�ly miatt, de n�h�ny nagyobb deszk�val a h�zagokat is kip�tolt�k. Minden k�szen �llt arra az esetre, ha gyorsan menek�lni�k k�ne tov�bb. A nagyobbik l�ny csak ekkor vette �szre, hogy m�g mindig a tal�lt fegyvere markolat�t szorongatja. Persze, szorongathatta azt, hisz semmire sem volt m�r j�: egy egyszer�, falra val� d�szpisztoly volt az, soha nem l�ttek vele �s nem is fognak: k�llemre olyan volt, mint egy igazi fegyver, de ha az ember megn�zte, a cs�ve is ki volt �ntve teljesen, �gy, �nv�delmi szempontb�l, nem sok v�delmet ny�jtott. M�gis mag�val hordta, hisz ki tudja, ha r�juk t�madnak, tal�n siker�l r�ijesztenie ezzel az ellenf�lre. Szerencs�re eddig m�g nem ker�lt ilyen t�mad�sra sor.

Nagyon �vatosan felh�zta mindk�t l�b�t, �s �gyesen fel�llt a kisl�ny mell�l. Ahogy megker�lte, akkor vette �szre, hogy a lez�rt szemek al�l k�nnycseppek g�rd�lnek ki �temesen, �s m�r k�t, v�kony, feh�r cs�kot is szeltek maguknak a koszt�l sz�rk�sre sz�nez�d�tt arcon. P�r pillanattal k�s�bb az is felt�nt neki, hogy Yoshi v�llai remegnek, s�t, az eg�sz teste remeg, mintha f�zna. Zokogott. �lm�ban s�rt, akkor adta ki mag�b�l azokat az �rzelmeket, amiket nappal visszafogott. Nem hitte el, amire a kisl�ny k�pes volt. Egyszer�en lehetetlen, hogy egy n�gy �ves kisgyereknek ilyen er�s lelke legyen! „Vagy tal�n - mer�lt fel benne gyakran - csak nem �rti, mi folyik itt?” Leguggolt mell� a m�sik oldalon, �s, �v�be t�zve a m�fegyvert, finoman megr�zta a kisl�ny v�ll�t.

- Yoshi! Yoshiko, �breszt�! - suttogta halkan, f�lve, hogy b�rki meghallhatja �ket. Vesz�lyes volt sok�ig egy helyben maradni, de ha ott hangoskodtak, sorsuk azonnal megpecs�tel�d�tt volna: els� oszt�ly� �t a t�lvil�gra, a d�szvend�ggel, a hal�llal az oldalukon. „Kish�ga” ny�sz�r�gve, �lmosan nyitotta ki a szem�t, noha el�g sokat aludt:

- Onee-chan… - kezdte, mik�zben kiv�r�s�d�tt szemeit d�rzs�lgette - rossz… rossz emberek j�nnek?

- Nem… - �lt le Ayu a kisl�ny mell�, hangja vid�mm� v�lt, nyugodtt�, csak egyed�l s�t�tbarna szemei m�ly�n �lt n�mi aggodalom, de azt a s�t�t miatt nem igaz�n lehetett l�tni. Azt�n folytatta: Nem j�nnek, de nem szabad sok�ig itt maradnunk. Ha megtal�lnak minket, akkor…

- Meghalunk? - v�gott k�zbe Yoshi, mik�zben befejezte szeme t�r�lget�s�t, �s fel�lt � is - Mint anyuk�m �s apuk�m?

Ayu csak n�zett maga el� p�r pillanat erej�ig. „H�t �rti, h�t m�gis �rti, hogy mi t�rt�nik k�r�l�tte… Ez… Ez annyira borzalmas! Mi�rt kell neki ilyesmiket l�tnia?!” futott �t a gondolat f�radt elm�j�n, azt�n �sszeszedve mag�t, kiss� komoran v�laszolt:

- Igen. Igen, ha megtal�lnak a katon�k, akkor mi is… - nehez�re esett kipr�selnie a sz�t - meghalunk. Mint a sz�leink. A tieid �s az eny�mek.

- Mint a nagymam�m? – folytatta tov�bb, m�r-m�r cseveg� hangon Yoshiko, mik�zben a haj�t is kis�p�rte a szem�b�l. � is meghalt, r�gen, mert �reg volt…

- Id�s - jav�totta ki �szt�n�sen Ayu.

- Bocs�nat, id�s volt - jav�totta ki mag�t Yoshi is. Ez a kis fordulat mosolyt csalt mindkettej�k arc�ra. Ayu folyton-folyv�st kijav�tott mindent (illetve, ha �pp �gy ad�dott, megjav�tott valamit…), �gy ha a kisl�ny rossz sz�t haszn�lt vagy nem tudott valamit, akkor is seg�tett rajta. Mosolygott, egy pillanatra el is felejtette a gondokat, amiket a h�bor� s�zott a nyak�ba. Na, nem mintha kish�ga v�delme gond lenne sz�m�ra, hisz sz�fogad� gyerek, �s tudja, �rzi, hogy szabad-e csin�lnia vagy sem azt, amit kitervelt mag�nak. Ha pedig rosszul d�nt, Ayu mindig megakad�lyozta, hogy bajba keveredjen. Megfogadta neki, a sz�leinek, hogy mindig vigy�zni fog a kisl�nyra, am�g csak utols� ereje engedi, �s most �gy t�nt, sz�ks�ge is lesz arra az utols� er�re is. Sz�ja el� emelte a kez�t, �s �s�tott egyet. A fesz�lts�g �s a f�lelem miatt nem mert aludni, de bele is f�radt, �s mivel m�r legal�bb m�sf�l napja le se hunyta a szem�t, most kezdtek kimutatkozni a kialvatlans�g jelei.

- El fogunk menni innen, Yoshi-chan - kezdte �lmos hangon - de el�tte, szeretn�k egy kicsit pihenni. Megtenn�d, hogy addig vigy�zol r�m? Szinte l�tta maga el�tt h�gocsk�ja felragyog� arc�t, �s a v�lasz sem maradt el:

- Persze, Onee-chan! De…- folytatta elbizonytalanodva - fognom kell a… pisztolyt?

- Nem - mosolygott r� szel�den a n�v�re, mik�zben eld�lt a f�ld�n - nem kell, ha nem akarod. De ha fura hangokat hallasz, azonnal �bressz fel, rendben? Csak egy eg�szen kicsit pihenek, nem t�bbet!

- Rendben, Ayu-chan - mosolygott r� a nagyl�nyra a kisebbik, fel�llt, �s, katon�san l�pkedve ide-oda j�rk�lt, mint a rajzfilmekben a v�rakat vigy�z� �r�k. De hamar megunta ezt, �s vissza�lt arra a ki�ll� betondarabra, amin nemr�g m�g Ayu �rk�d�tt. El�tte pedig l�gy, halk szuszog�s t�rte meg a csendet, ahogy n�v�rk�je �lomba szender�lt.

***

Nem aludhatott sokat, alig egy-k�t �r�t, amikor fel�bredt, de a szem�t nem nyitotta ki. Agy�ban zakatolt a sok k�rd�s, amik napok �ta foglalkoztatt�k: „Mi lesz, ha t�nyleg csat�ra ker�l a sor? Honnan szerez fegyvert hozz�? Mi lesz akkor, ha kijutnak a v�rosb�l? Hov� mennek? �s ha sosem jutnak ki onnan?” Megremegett. Nem, az nem lehet, hogy �k ne �lj�k t�l ezt a poklot. Hisz itt van �, Ariake Ayu, � vigy�z Yoshikora, egyszer�en nem lehet, hogy ne �lj�k t�l. Mindig kital�l valamit, mindig meg tudja oldani a helyzeteket. „MINDIG VAN KISKAPU!” mondogatta mag�nak, mikor egy-egy probl�m�val nehezebben boldogult, �s t�nyleg, mindig megtal�lta a megold�st. De most, �gy �rezte, teljesen elragadja mag�val a k�ts�gbees�s. „Nem. Itt nincs kiskapu! Itt nem lehet kiskapu… Vagy meghalunk, vagy nem! K�ztes eset nincs…” �rezte, ahogy k�nnyek sz�knek a szem�be, azt�n sz�p lassan lecsorognak az arc�n. Csendben maradt, m�g akkor is, amikor az egyik, forr� s�s k�nnycsepp belefolyt az arc�n ejtett v�g�sba, kellemetlen, cs�p� f�jdalmat okozva neki ezzel. Nem akarta, hogy a kisl�ny �szrevegye: n�v�r�n�l most szakadt el ism�t a c�rna, �s m�r megint az egereket itatja. Pedig ha h�tran�z, l�tta volna, hogy h�gocsk�ja is ugyanezt teszi.

Durrog�sra �bredt fel, �s egyben arra, hogy kish�ga eszeveszetten r�zza a v�ll�t. Fogalma sem volt, mikor aludhatott el, hogy �ppen h�ny �ra van, na meg persze, hogy mennyit aludhatott.

- Onee-chan! ONEE-CHAN! - Yoshi szinte m�r sik�tott - Itt vannak! ITT VANNAK! Ayu riadtan, kikerekedett szemekkel pattant fel a f�ldr�l, kez�t gyorsan a kisl�ny sz�j�ra tapasztva.

- Csss… - csit�totta, �m minden igyekezete ellen�re az �sszes tagja remegett, a hangj�val egy�tt - Maradj csendben… - suttogta halkan -… akkor tal�n nem tal�lnak meg minket…

Szavait azonnal megc�folta a pince bej�rat�t takar� deszk�k jellegzetes, roppan�s szer� hangja.  

Katon�k parancsszer� hangja. Ord�t�s. L�ptek d�ng� zaja. Deszkarecseg�s. Rengeteg hang k�z�l csak ezek t�lt�tt�k ki Ayu fej�t. „Most meg fogunk halni… most meg fogunk halni…”, ez j�rt, ism�tl�d�tt a fej�ben, mint valami gonosz d�mon, mely fojtogat�, suttog� hangon k�s�rt az �jszak�ban. Mag�hoz h�zta kish�g�t, �sszekuporodott, �s pr�b�lt kital�lni valami menek�l�si tervet. A pinc�nek csak az az egy bej�rata volt, m�shol nem tudnak kimenni. Hacsak…

Tekintete a pince plafonj�ra esett. Egy r�s. Nem t�l nagy, de tal�n Yoshi kif�r rajta. Csak valahogy fel kell m�szni oda. Gyorsan! Gyer�nk Ayu, gyer�nk!

- Yoshi… - suttogta nagyon halkan hugic�ja f�l�be - Seg�tek felm�szni a tet�n a r�shez. Menj ki, �s b�jj el valahol. Meg foglak tal�lni, ne f�lj. Vigy�zz magadra, ne hagyd, hogy megl�ssanak!

- Ayu-chan… - a kisl�ny hangja megremegett, ahogy teste t�bbi tagja is. Tiltakozni akart.

- Nincs m�s lehet�s�g! Gyere, siess�nk!

Mag�hoz szor�tva, mint egy anya a gyermek�t, ki�ll� beton �s vasdarabokra �llva, felh�zva mag�t egyre feljebb ker�lt a c�lhoz. M�r csak p�r m�ter… M�r csak p�r betondarab... Ekkor hangos roppan�ssal sz�tt�rt m�g�tt�k a bej�ratot fed� fal�c. L�ptek hangzottak, ahogy j�nnek lefel� a l�pcs�n, pusk�k �s egy�b fegyverek f�mes hangjai, ahogy a katon�k ujjaikat a ravaszra tett�k.

- Gyer�nk Yoshi! - ki�ltott fel Ayu, azzal egy nagy lend�lettel kitolta kish�g�t a lyukon. Az, m�g odafentr�l hallhatta a puskaropog�st, majd egy test tompa puffan�s�t a f�ld�n.

Yoshiko tudta, mit jelent a fegyverropog�s. Tudta, mit jelent az, ha valahova katon�k t�rnek be: hogy onnan senki, de senki nem j�n ki �lve. K�nnyek gy�ltek a szem�be, �s ez egyszer nem fogta vissza a hangos zokog�st. T�rdelt a lyuk mellett, �s keservesen s�rt. Amikor azt�n p�r perc m�lva l�ptek z�reje �t�tte meg a f�l�t, gyorsan legy�rte hangj�t, �s elfek�dt a lyuk mellett. Arc�t a f�ld fel� ford�totta, s l�legzetvisszafojtva, behunyt szemmel rem�nykedett, hogy senki nem vette �szre.

- Meghalt? - k�rdezte az egyik egyenruh�s katona a t�rs�t�l, aki Ayu felett guggolt.

- Ki �lne t�l egy ekkora es�st? - k�rdezte szinte csak mag�t�l a k�rdezett, mik�zben felegyenesedett a lezuhant l�ny mell�l. M�g arra sem vette a f�rads�got, hogy a l�ny pulzus�t ellen�rizze. M�rpedig az, akkor, �pp az eget verte. Csod�val volt hat�ros, hogy a nyak�t nem t�rte ki ennyi ki�ll� beton �s egy�b t�rmel�ken, mik�zben lefel� esett. Alaposan felhorzsolta mag�t, n�h�ny nagyobb sebb�l v�r sziv�rgott. Goly� nem tal�lta el… Legal�bbis nem �rzett �get� f�jdalmat egy testr�sz�ben sem. Leveg�j�t visszatartva, fennakadt szemekkel j�tszotta a halottat, s k�zben mag�ban, lelke m�ly�n kir�h�gte a Birodalmi hadsereget. „ILYENEK v�dik az orsz�got?! Sajn�lom azt a m�sik birodalmat…” - �gy kellett visszafognia mag�t, hogy el ne vigyorodjon g�nyosan. M�g a szeme csillog�s�ra is vigy�zott. „Ezek m�g a kuty�t sem tudn�k megk�l�nb�ztetni a macsk�t�l!”

- �gy l�ttam, m�g egy gyerek volt vele. Parancsnok? - fordult oda a katona Ayu mell�l, az - �gy t�nik - d�szesebb egyenruh�s egys�ghez - Megkeress�k?

- Hagyja csak! Odakint h�rom m�sik t�rsunk v�r. Nem tudom elk�pzelni, hogy ne vegyenek �szre egy kisz�k� gyereket.

Pedig nem vett�k �szre.

M�gis, amint a parancsnok a mondat v�g�re �rt, hangos fegyverropog�s hangzott odakint. Ayu sz�ve a tork�ba ugrott, �s ez�ttal nem tudta elnyomni az arc�ra ki�l� f�lelmet.

- L�tja? Mondtam, hogy semmi nem ker�lheti el az Egyes�lt Birodalom hadoszt�ly�nak figyelm�t.

- L�tom, Uram - tisztelgett egyet a katona, azzal elindultak megm�szni a kivezet� l�pcs�t.

Yoshiko szem�b�l �jra megindultak a k�nnyek, n�m�n s�rt ott fek�dve a romok k�zt, lelk�t mardosta a nyers f�lelem. Egy katona �llt felette. Nagydarab ember volt, legal�bbis az �rny�k, amit r�vetett, nagy volt �s hossz�. Kez�ben egy g�pfegyver, annak cs�v�b�l pedig lenge, k�k f�st sz�ll fel. A kisl�nyra c�loz. Azt�n meggondolja mag�t, �s Yoshi feje f�l�tt �tl�pve egy m�sik bujdos�t k�ld a t�lvil�gra. Csoda? Var�zslat? V�letlen? Pont �t, �t nem vette �szre? Mag�ban teljes h�l�val gondolt erre a v�ront� gyilkosra, hogy pont felette siklott �t az oly gondosan kik�pzett tekintet. Ahogy azonban visszafel� j�tt, ism�t meg�llt a kisl�ny mellett.

- Tal�lt�l valamit? - ki�ltottak neki oda a t�rsai. Egy p�r m�sodpercig m�g n�zte Yoshit, majd lassan elfordulva v�laszolt.

- Nem… Senkit! - azzal indult vissza a t�rsaihoz. �m m�g el�tte – a sors fintora? - g�pfegyver�t leengedve a v�ll�r�l �vatosan a kisl�ny mell� ejtette. Yoshi �vatosan felpillantva �gy l�tta, mintha b�tor�t�an n�zne r�. „Tal�n m�gsem olyan kegyetlenek a katon�k?”- szaladt �t az agy�n, mik�zben hallotta a nagydarab f�rfi t�volod� l�pteit. Mikor �gy tal�lta, senki nincs a k�zel�ben, lassan felk�ny�k�lt. Mellette ott hevert az a ronda, hangos, t�zet ok�d� r�ms�g, amely m�g a legend�k s�rk�nyain�l is vesz�lyesebb volt. Nem tudta, mi lesz, ha megfogja, vajon akkor is m�k�dik? Olyan ez, mint Ayu pisztolya? K�rd�sek milli�i sorakoztak benne, de egyre sem lelt v�laszt. Akkor. Fel�lt, �s a hideg, gyilkos eszk�zt lassan a kezei k�z� vette: „Ezt el kell vinnem Ayunak! Igen! Onee-chan �r�lni fog neki!” M�r �llt volna fel, amikor valami zaj �t�tte meg a f�l�t, majd hirtelen a h�ta m�g�l sz�p lassan egy k�z cs�szott a sz�j�ra.

- Nehogy sik�ts! - suttogta halkan Ayu kish�ga f�l�be. Nagy nehezen kik�zd�tte mag�t a f�lig beomlasztott l�pcs�n, �jabb v�g�sokat �s horzsol�sokat szerezve, de azokkal nem igaz�n t�r�d�tt. �vatosan levette a kez�t Yoshiko sz�j�r�l.

- Ezt a katon�k hagyt�k itt? - k�rdezte a fegyver�rt ny�lva. L�tott m�r ilyet, az oszt�lykir�ndul�son egy r�gi l�teret l�togattak meg, ahol m�g l�ni is lehetett egy ilyennel- persze, csak szigor�an, feln�tt fel�gyelete mellett. „�rdekes egy c�l volt kir�ndul�s szempontj�b�l”- v�lekedett r�la a fekete haj� l�ny mindig.

- Igen, Ayu-chan, az egyik gonosz ember hagyta itt nekem… - kezdett a mes�l�sbe a n�gy �ves kisl�ny, t�vir�l-hegyire elmondva mindent, hogy a katona �tl�pett felette, �s hogy v�g�l hogy hagyta ott neki azt a f�m r�met. N�v�re b�logatva, id�nk�nt szem�ld�k�t r�ncolva hallgatta, mik�zben v�ll�ra akasztotta a pusk�t.

- �gy t�nik, van m�g itt olyan, akinek van sz�ve… - kezdett v�lasz�ba Ayu – Mindazon�ltal, most m�r meg tudjuk v�deni magunkat. Itt az ideje, ahogy �g�rtem, hogy itt hagyjuk ezt a szem�ttelepet! A kisl�ny j��z�t kuncogott ezen a kifejez�sen. Ez�rt szerette annyira n�v�r�t: olyan fi�s volt, olyan szabad sz�j�, �lmokkal teli. Egy jap�nt�l nem ezt v�rn� el az ember, de h�t, ez a XXII. sz�zad! Az Ariake l�ny lassan felegyenesedett a kisebbik le�nyz� mell�l, �vatosan k�r�lk�mlelt, majd megragadva h�gocsk�ja kez�t, vakt�ban belevetett�k magukat a romok labirintus�ba.

M�r j� b� h�rom �r�ja menetelhettek, nagyobb t�mb�ket �s romokat v�ve c�lba, ahol k�nnyebb volt elb�jni az �rgus szemek el�l. Lassan el�rkezett a d�lut�n, b�r egyik�k sem tudta, mennyi lehet az id�. �gy �t�lt�k, �jjel sem �rt menni�k egy keveset, hisz nagy a v�ros, s hi�ba voltak a k�lv�rosban, m�g az is hatalmasnak sz�m�t, f�leg most, hogy az eg�szet a f�l hadsereg v�di- a t�l�l�kt�l. Ayu, b�r ez a helyzet egy borzalmas kutyaszor�t� volt, els�sorban nem maga miatt agg�dott. Nem tudta, Yoshi mennyit b�r ki, mennyit tudnak menni �jjel, �s egy�ltal�n, hogy honnan szerezzen neki valami �lelmet. �hesen n�zett fel r� megint, de n�la sem volt t�bb, mint a kisl�nyn�l. Lassan osontak v�gig a lerombolt h�zak, �sszet�rt kocsik �s a harct�l megcsonk�tott, pusztul�sba tasz�tott holttestek k�z�tt. Rettegve, kish�ga remeg� kez�t szorongatta, amikor n�h�ny csapat katon�val tal�lkoztak �ssze, ilyenkor, mint az �rnyak, vill�mgyorsan elt�ntek a t�rmel�kek k�z�tt. Nem akart harcolni, csak �lve, �lve kijutni ebb�l a puskapor szag� pokolb�l.

Sz�rk�letre el�rt�k a k�nai negyed m�sik v�g�t. �tk�zben, egy finoman sz�lva is porr� rombolt z�lds�ges el�tt vitt el az �tjuk, ahol n�h�ny szem alma �s r�pa s�rtetlen�l, vagy kisebb k�rokat szenvedve, de megmenek�lt. Igaz, nem sok�ig, k�s�bb m�r „v�gan” eszegette �ket a k�t n�v�r. Tal�ltak egy barlangszer�en �s�t� �reget k�t, egym�snak d�lt betonlap k�z�tt, oda h�z�dtak be enni. Nem volt sok, de t�bb, mint a semmi, �gy kis id� m�lva folytathatt�k �tjukat. Ez a t�voz�s pecs�telte meg mindk�t l�ny sors�t: ki�t �gy, ki�t �gy.

***

S�t�t volt, alig l�ttak valamit, csak a hall�sukra hagyatkozhattak. Yoshi l�ptei minduntalan lassultak egy kicsit, �s Ayu is �rezte, hogy figyelme alkalmank�nt lankad. F�radtak voltak mind a ketten az eg�sz napos stresszt�l, a f�lelem �s a retteg�s, a folyamatos k�szenl�t kisz�vta az erej�ket. Pihenni�k kellett volna, de mikor valamelyik felvetette az �tletet, a m�siknak m�g mindig volt ereje tov�bb menni. Mindkettej�k tudta, hogy a m�sik f�llent, de nem firtatt�k: �gy is haladtak egyre el�r�bb. A nagyobbik n�v�r megpr�b�lta elk�pzelni maga el� a v�ros t�rk�p�t, amit sokszor vizsg�lgatott a p�lyaudvaron. Mint valami hatalmas er�d, ter�lt el a II. Egyes�lt Birodalom f�v�rosa. „Tiszt�ra, mint valami rossz j�t�kban. I. csapat, II. csapat…“ gondolta mag�ban Ayu. A v�ros k�zpontj�ban �llt a legmagasabb �p�let, a Vezet�s�g Sz�kh�za, ott tany�ztak a f�-f� fejesek, akik a vil�g m�sik fel��rt, a II. Birodalom�rt voltak felel�sek. N�gy kapuja volt a v�rosnak, mindegyik az �gt�jaknak megfelel�en. Keletr�l, a k�nai negyed fel�l �rkezett a t�mad�s, ez�rt nem mertek arra menni, nehogy az az egy sz�zal�k es�ly�k is elvesszen a t�l�l�shez. A v�ros nyugati r�sze t�l messze volt, d�lre sz�nt�f�ldek ter�ltek el, �szak fel� pedig egy aut��t ment�n s�r�, s�t�t erd� burj�nzott. Ha oda siker�lne eljutniuk, m�g ezt az �tkozott birodalmat is maguk m�g�tt hagyhatn�k. Azt hallotta, sokkal, de sokkal jobb az �let az Egyes�lt Birodalomban, ahol Amerik�� a vezet� szerep, de ott t�mogatja �t Eur�pa nyugati �s k�z�ps� r�sze, valamint eg�sz Jap�n �s K�na fele. A II. Egyes�lt Birodalom „tagorsz�gai” Afrika, Eur�pa keleti fele, �zsia nagy r�sze eg�sz K�na k�zep�ig, ahol egy nagy k�fal v�lasztotta el a k�t birodalmat.  Ausztr�lia �nk�nt nem csatlakozott egy birodalomhoz sem, teh�t, �gymond, �k a „B�ke szigete”. N�h�ny kisebb orsz�g el�bb csatlakozott, majd kiv�lt a t�megb�l, ezek is semlegesnek sz�m�tanak, �m ha h�bor�ra ker�l a sor, mint most, k�teless�g�k azt az oldalt seg�teni, amelyhez valamikor csatlakoztak. Ayu fej�be csak �gy z�poroztak az �sr�ginek t�n� eml�kk�pek az unalmas, nyomaszt� t�rt�nelem�r�kr�l, ahol mindig dics�retet zengett a tan�r a k�t birodalomr�l, de szidta is �ket rendesen. Borzalmas volt, de ha belegondolt, eg�szen j�l ki volt dolgozva az eg�sz korm�ny, a sz�vetkez�s, a had�szat, minden! Olyan j�l, hogy az m�r f�lelmetes.

Mik�zben elbambult egy pillanatra, �s az eg�sz harc t�rt�nelmi h�tter�n t�prengett - a k�t birodalom egyszerre pr�b�lta meg a vil�gegyens�lyt fenntartani, �s k�zben persze „sz�p csendben” kiirtani a m�sikat - hirtelen �rezte, hogy Yoshi keze kics�szik az �v�b�l. Kish�ga t�rdre esett mellette a porban, lehunyt szemekkel, csendben szuszogva. Miel�tt teljesen eluralkodott volna n�v�r�n a p�nik, r�j�tt, hogy csak elaludt. Mosolyogva, a g�ppusk�t maga el� ford�tva, felnyal�bolta kish�g�t a h�t�ra, s mint valami lovast, �gy vitte tov�bb. F�radt volt � is, de menni akart, ameddig csak b�rt. Ameddig lehet. Ameddig VAN ES�LY…

M�r a hold is felk�szott az �gre sz�p lassan, de m�g �gy sem jutott el�g vil�goss�g a kihalt utc�kra. A tizen�ves l�ny csak menetelt, id�nk�nt meg-megbotolva a f�radts�gt�l. Elnehez�lt tagjaival, �s kish�g�val a h�t�n kicsit lassabban is haladt. „Pihennem kell… Csak egy p�r percet…” gondolta mag�ban, s miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy sehonnan nem fenyegeti vesz�ly, egy – csod�val hat�ros m�don s�rtetlen�l maradt - sik�torba vette �tj�t. N�h�ny koszlott kartondoboz, kuk�k t�mkelege fogadta- �tfutott elm�j�n az eml�k, hogy az iskola nagymen� l�nyai hogy vis�tozn�nak egy ilyen l�tt�n, �s ez mosolyt csalt kimer�lt arc�ra. Kiv�lasztott egy szimpatikus, kell�en eldugott, s�t�t sarkot, letette Yoshit, majd mell� kucorodva, f�l kez�vel a pusk�t szor�tva, m�sikkal a kisl�nyt �t�lelve lehunyta a szem�t. Nem akart elaludni, de m�gis, p�r perc m�lva m�r egy m�sik, sz�nesebb �s vid�mabb vil�got l�tott a szeme el�tt: az �lmok vil�g�t.

Zsivajra �bredt. El�sz�r fogalma sem volt, hogyan ker�lt a sik�torba, s�t, hogy egy�ltal�n hol van. �m amint elkezdett tisztulni a feje, r�j�tt, hogy a zsivaj csak egyet jelenthet: �jabb, gyors menek�l�st. Yoshi m�g mindig mellette szuszogott, arcocsk�ja s�padtan verte vissza a hold alig pisl�kol� f�ny�t. Nem tudta, mennyi id� telt el, mindenesetre a Hold nem sokat mozdult el az�ta, mi�ta lehunyta szemeit. �vatosan, de gyors mozdulattal fel�llt, �s m�r ny�lt volna kish�g��rt, amikor a sik�tor v�g�n az oly sokszor l�tott r�m�lma fogadta: h�rom, p�nc�los, fegyveres katona n�zett vele farkasszemet.

***

- Egy t�l�l�! - ki�ltotta az egyik, mire mind a h�rman v�llukhoz emelt�k fegyvereiket. Ayu ezt m�r nem l�tta. Nem l�tta, nem hallotta. Elm�j�t elbor�totta a nyers f�lelem, a t�l�l�si �szt�n tombolt az ereiben. H�t�n a pusk�val, karjaiba kapva Yoshik�t fut�snak eredt. A durran�sokat maga m�g�tt hallva m�g esz�be jutott egy b�lcs mondat, amit annyiszor hallott a nagyapj�t�l- aki maga is szolg�lt a seregben, egy harc k�vetkezt�ben kellett amput�lni a f�l l�b�t: „Soha, de soha ne ford�ts h�tat az ellens�gnek!” Pillanatokon bel�l elt�nt a sik�tor m�ly�n, de a h�tulr�l hallatsz� neh�z, d�ng� l�ptek arra utaltak, hogy k�vetik �t. „Azt leshetitek! Engem senki nem kaphat el, Ariake Ayut, a „Suhancot”!” Suhancnak h�vta a testnevel�stan�ra, mert � volt a leggyorsabb fut� az �vfolyamban, �gymond „suhant, mint a sz�l”. Csoda, var�zslat, vagy az istenek akarata mentette meg att�l, hogy egy �lomgoly� sem tal�lta el, mindenesetre, az �ld�z�k nem adt�k fel. Mikor a sik�tor v�g�re �rt, vill�mk�nt kanyarodott el az utc�n, azt�n be egy m�sik sik�torba, majd annak a v�g�n ism�t elkanyarodott egy m�sik utc�ba. Egy id� ut�n m�r nem hallotta a l�pteket, �gy lass�tott egy kicsit, majd egy f�lig �sszed�lt h�zfal m�g� beugorva, lihegve meg�llt. Yoshi riadtan, k�nnyes szemekkel n�zett fel r� a karjai k�z�l.

- Onee-chan… - kezdte halkan, hangja ny�sz�rg�ss� torzult - Hol vagyunk? Mi�rt futott�l?

- Csak… egy… p�r… rossz… ember el�l… - zih�lta a n�v�re, majd �vatosan letette maga el� a kisl�nyt. Eln�zett a fal ment�n: ez a hatalmas �p�let lehetett hajdan�n a sportcsarnok. Most m�r csak rom. Mindenesetre, a v�g�t nem l�tta, egyr�szt az omlad�k, m�sr�szt a s�t�ts�g miatt. Visszan�zett Yoshik�ra, azt�n hirtelen, minden ok n�lk�l, szorosan mag�hoz �lelte.

- Jaj, Yoshi-chan, �gy f�ltem! �gy, de �gy, hogy valami bajod eshet! - alig b�rta kimondani a felt�r� k�nnyek k�zepette. Kish�ga vissza�lelve szint�n k�nnyezett.

- Ayu onee-chan, �n is f�lek! Nem akarok… nem akarok… meghalni… - h�pp�gte r�zk�dva n�v�re ing�be. Mikor m�r mindketten kis�rt�k magukat, Ayu let�r�lte k�nnyeit - egy feh�r folt a koszos arcon - majd Yoshiko arc�t is megt�r�lte inge ujj�val.

- Na… Semmi baj, most m�r minden rendben lesz - mosolygott a kicsire a tin�dzser, amikor valami hideg, kem�ny t�rgyat �rzett a hal�nt�k�n.

- �n ebben nem voln�k olyan biztos… - �s a hang, mely k�s�rte, felborzolta tark�j�n a sz�rt.

Hideg verejt�kcsepp csordult le a homlok�n. �vatosan elpillantott a kisl�nyr�l, a hideg pisztolycs� ment�n az ujjatlan keszty�s k�zig, onnan pedig fel a t�mad� arcra. Egy fi�. Annyi id�s lehet, mint �, tal�n egy kicsit id�sebb. Szeme haragosan, gyilkosan veri vissza a csek�ly f�nyt, ruh�ja szakadt, arc�r�l az �r�let finomabb jelei t�kr�z�dnek. Lassan k�pek kezdtek sz�lling�zni a fej�be, a boldog pillanatokr�l r�vid �lete sor�n. Azt�n, mintha s�rj�b�l kelt volna fel, �jra felbuzgott benne a harci szellem. �t meg�lhetik, de a kish�g�t nem fogj�k! Belen�zett az �r�lt szemekbe, �s a k�t pillant�s egym�sba f�r�dott. �gy maradtak egy pillanatig.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s