Révülés

Dob bőrén csattan a csont

Száz táltos éneket mond

Szívük egy ütemben ver, dobban

Lélek a testből messzi tájra surran

Álomörvények kavarognak

Boszorkák seprűn lovagolnak

Vadászok léptén ág roppan

Messzi tájon farkas vakkan

Táj van száz, ezer, millió

Ki-ki oda révül, hol néki jó

Kit kaland vár, kit álombarát

Segítő állata kíséri világokon át

Világfa, te tetejetlen óriás

Beutazni téged nem néhány órás

Három szinted millió világ lakja

Mind varázslatos lények otthona

Gyökérszint, a sötét alvilág

Halottak lelke onnan visszavágy

Rontó boszorkák rejteznek ott

Kevés jó táltos hagy ott bűbájos nyomot

Törzsszint, arany középút

Éber embereknek itt a világuk

Békésebb, sok táltos származik onnan

Színes hely, hol minden szív egyszerre dobban

S a Lombszint, fent a messzeségben

Gyémánt Jurta áll egy füves téren

Megfordul ott álomlény, táltos, boszorka

S egy utolsó megálló a sámántanoncoknak

Én is ide vágyom, szívvel-lélekkel

S reggel álmomból szomorún kelek fel

De este mosollyal alszom el újra

Révülök messze a hegyeken is túlra

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés