T�j az ablakb�l

A p�lyaudvar, mint mindig, most is zs�fol�sig tele volt emberekkel. Rohantak, s�t�ltak, b�k�sen �ld�g�ltek a padokon, vagy az ismer�seikkel besz�lgettek a vonatra v�rva. Az illet� messze �llt a t�megt�l, h�na alatt aktat�sk�t szorongatott, mik�zben a m�anyag poh�rban pr�b�lta kevergetni a k�v�j�t. K�z�pkor� f�rfi volt, v�llig �r�, s�t�tsz�ke hajjal, �s �gsz�nk�k szemekkel. Hossz� kab�tot hordott, egyszer�, term�szetes sz�n�t. H�v�s sz�l s�v�tett kereszt�l a peronon, kis h�j�n lesodorta a fej�r�l a sz�les karim�j� kalapot. R�viden fogalmazva, �gy n�zett ki, mint egy munk�ba indul� hivatalnok. A poh�r pereme f�l�tt a k�rny�ket vizsg�lta: eln�zte az �don vasszerkezetet, amire a kupola �p�lt. �gy �rezte mag�t, mintha egy hatalmas tekn�s p�nc�lj�ban �csorogna: a falak ontott�k magukb�l az eml�kek, az eltelt id�k szag�t, a fest�k megkopott a korhadoz� deszk�kon, a vasrudakat a rozsda r�gta. Sok helyen galambpiszok �ktelenkedett, a peronokon szint�gy l�tszott: sok - sok �ve m�r annak, hogy emberi l�bak koptatj�k �ket. A hideg, kora t�li leveg�t bet�lt�tte a villanyvonatok zizeg�s�nek, a vagonok zakatol�s�nak, az emberek besz�lget�s�nek �s a madarak sz�rnycsattog�s�nak zaja. Mag�ban elmosolyodott, mik�zben kiitta az utols� csepp k�v�t is a poh�rb�l. Vele szemben, az - igencsak koszos - �vegfalon f�gg� �ra el�t�tte a reggel nyolc �r�t. Ebben a pillanatban, odakint felt�nt egy apr� f�nypont. Elindult a szemetes fel�, kidobta a poharat. Mire vissza�rt a peronra, a hatalmas g�z�s ott �llt el�tte. M�g egy nagyot szusszantott, azt�n motorjai elcsendes�ltek. Kormos oldal�n m�g �pp ki tudta venni az arannyal vert "Express" feliratot. A vagonajt�k kiny�ltak, viszonylag sokan sz�lltak le a vonatr�l: n�h�nyan �sszefogt�k kab�tjukat az arcuk el�tt, voltak k�l�n�sen furcsa �lt�z�k� alakok, vagy �pp teljesen norm�lisnak t�n�k. Mag�ban tudta, hogy legt�bben nem azok, akiknek mutatj�k magukat. Mintha csak �t akarta volna igazolni a mellette elhalad� n� kab�tja al�l kil�g�, csinos h�romsz�gben v�gz�d� farok. A vezet� kihajolt az ablakon, biccentett a peron�rnek, azt�n �jra elt�nt a hatalmas j�rm�ben.

- K�rem, sz�lljanak fel, a vonat perceken bel�l tov�bb k�zlekedik! - rikkantotta el mag�t a szem�veges kalauz, mik�zben f�l kez�vel a kapaszkod� rudat szorongatta, b�rmely percben k�szen arra, hogy felugorjon a kocsira. A f�rfi is �gy tett: felm�szott a f�nyesre csiszolt l�pcs�n, �s bevette mag�t a keskeny folyos�ra.

Alighogy indult el mag�nak �l�helyet keresni, a kocsi megr�ndult. Hallotta, ahogy a mozdony kerekei felp�r�gnek, a k�m�nyb�l kil�vell� f�st jellegzetes hangj�t. Tal�lt mag�nak egy �res f�lk�t. Levetette kab�tj�t, kalapj�val egy�tt felakasztotta, �l�be vette a t�sk�j�t, �s le�lt az ablak mell�. Nagyot s�hajtott, ahogy a munk�j�ra gondolt. Ism�t �rezte az �r�k �ta tart� fesz�l�st a h�t�ban. Elh�zta a f�lke f�gg�ny�t, levetette a pul�ver�t is. Alatta feh�r inget viselt, aminek k�t, hatalmas lyuk �ktelenkedett a h�t�n. Behunyta a szem�t, megfesz�tette izmait. R�vid id� eltelt�vel k�t, hatalmas feh�r sz�rnyat csukott �ssze maga m�g�tt. " Sokkal jobb... " motyogta maga el�, mik�zben a pul�vert is felakasztotta a kab�t mell�. El�vett egy akt�t a t�sk�j�b�l, �s ism�t �ttanulm�nyozta. Sz�val az illet� n�, hetvenh�rom �ves, egyed�l �l...

�szre sem vette az els� v�lt�st. A vonat hatalmasat dud�lt, miel�tt felvillant volna a lila k�d, �s a g�z�s elt�nt a sinekr�l. A k�zelben j�r�k semmit nem vettek �szre: azt hitt�k, vill�mlott, hisz nem volt der�lt az �g. A k�zelben magasod� panelh�zak, a k�zleked�si dug�kt�l zajos utak �tadt�k hely�ket egy sokkal idillibb k�pnek: sz�nt�f�ld mellett robogtak, odakint �pphogy hasadt a hajnal. Morcosan eltette az akt�t a t�sk�j�ba, s�hajtva h�trad�lt. Kihal�szott egy sz�szt a tollai k�z�l. F�n�kei megk�vetelik a maxim�lisan megb�zhat� megjelen�st, �s a makul�tlan sz�rnyakat. �rangyal volt, jelenleg is kisz�ll�son. Nem szerette a m�s vil�gokba sz�l� munk�it: t�l messze kellett menni az otthon�t�l. Feles�ge is mindig mondta, hogy �lhetn�nek k�zelebb a K�zponthoz, vagy, hogy ne v�llaljon ilyen messze sz�l� k�ldet�seket, de � sosem hallgatott r�. B�rcsak azt tette volna! De m�g mindig jobb volt itt az emberek vil�g�ban �lni, mint az �r�kk� ny�zsg� �rangyal-K�zpont k�zel�ben. Ott m�g annyi nyugta sem lenne, mint itt. Kin�zett az ablakon. F�k �vezt�k a t�lt�st, amin a vonat zakatolt, s most v�ge szakadt a jegenyef�k sor�nak. Megpillantotta a sz�nt�f�ld sz�l�n felfel� t�rekv� napot. Elmosolyodott: olyan m�lyr�l j�v� b�k�t �rasztott mag�b�l a hely, hogy legsz�vesebben ott helyben lesz�llt volna, de nem tehette. A learatott s�kon szalmab�l�k hevertek szanasz�t, mintha �ri�sok felejtett�k volna ott �ket, ak�r a v�rosi gyerekek az �veggoly�kat. Az els� napsug�r mindent arany- �s narancssz�nbe burkolt, a m�g lekasz�latlan b�zamez�k�n �rett kal�szokat lengetett a hajnali szell�. Kellemes f�lhom�ly uralkodott a kup�ban, �gy mindent t�k�letesen l�tott mint az ablakon t�l, mint a f�lk�n bel�l. A t�volban mintha z�ld dombtet�ket v�lt volna felfedezni, v�lgy�kben egy apr� falucska b�jt meg...

A mozdonyb�l ism�t hangos sip�t�s szakadt ki, �s a kerekek k�z�l ism�t kicsapott a lila k�d, ami mag�ba nyelte a g�z�st. Egy pillanatra megijedt, de hamar r�j�tt, mi t�rt�nik k�r�l�tte: ism�t �tszelt�k egy vil�g hat�r�t. Amint el�lt a k�d, l�tta, hogy eg�szen m�s helyen j�rnak, mint az el�z� volt. Odakint ragyogott a nap, az �g alj�ban feh�r felh�k gy�lekeztek, m�g a teteje a legtiszt�bb k�kben f�nylett. Hatalmas, csipk�s gerinc� hegyek takart�k el el�le a kil�t�st, n�melyik olyan k�zel volt a vonat oldal�hoz, hogy ak�r meg is �rinthette volna �ket. Tal�n egy szurdokon kereszt�l vezethetett az �t, ki tudja. Az emelked�ket h� fedte, a cs�csok vastag j�gsapk�ba burkol�dztak. �nk�ntelen�l is �sszerezzent, ahogy a kinti hidegre gondolt. De bent kellemes meleg uralkodott. Azt�n a vonat vett egy �les kanyart, kiss� megd�lt a kinti l�tk�p, �s a vagon is. Az �reg g�z�s s�r�, fekete f�st�t k�pk�dve kaptatott fel a hegy tetej�re. K�r�s - k�r�l, minden�tt csak hegycs�csok, csipk�zett gerincek, v�gtelen h�mez�k �s jeges fenns�kok, ameddig csak a szem ell�t. Odafent pedig ragyog a nap, mintha az eg�sz �g f�nyt ontana mag�b�l. Hunyorogva n�z ki, elvak�tja a feh�r hely �ltal visszavert f�nyess�g. Azt�n egy pillanatra, mintha meg�llna a vonat. Hallja, ahogy az ajt�k kiny�lnak, s m�g �gy is, hogy messze van a vagon ajtaj�t�l, �rzi a kintr�l be�rad� fagyot. A f�lke ablak�n lassan j�gvir�g indul n�veked�snek, de amint tov�bbd�ccen a g�z�s, �gy melegszik fel �jra a kup�, �s �gy hervad el a ki nem ny�lott vir�g is. Kezdett k�v�ncsi lenni a cs�csr�l t�rulkoz� panor�m�ra, de sajnos ism�t szikr�k pattantak, fellobbant a f�st, s a k�vetkez� pillanatban elt�nt a kinti k�p.

Hirtelen �llt v�zszintesbe a vonat, �s ez egy kicsit felkavarta a gyomr�t. Akkor j�tt r�, hogy voltak�ppen nem is reggelizett. El�hal�szta t�sk�j�b�l az uzsonn�sdobozt - szigor�an k�k tetej�, �ttetsz� oldal� - amiben k�t szendvics �s egy �rett narancs b�jt meg. " Hmm. Szal�mis szendvics. A kedvencem! Dr�g�m, te mindig mindenre gondolsz..." mosolyodott el, mik�zben kibontotta az egyik csomagocsk�t. Mik�zben reggelizett, ism�t kin�zett az ablakon: �s k�nytelen volt r�j�nni, hogy az orr�ig sem l�t el, ugyanis az �veg t�loldal�n a legfeket�bb feketes�g uralkodott. Gyorsan fel�llt, leoltotta a feje f�l�tt himb�l�dz� l�mp�t. Most, hogy k�v�l-bel�l koroms�t�t uralkodott, l�tta csak az igazi gy�ny�r�s�get. V�gtelen j�gmez�t l�tott, mely �gy csillogott a holdf�nyben, mintha sz�nez�st�t bor�tottak volna a talajra. Csak k�s�bb j�tt r�, hogy a V�gtelen befagyott tenger�n keltek �t. Az �gen milli�nyi csillag ragyogott, eg�szen belesajdult a szeme a nagy csillagk�p-vad�szatba. K�zel s t�vol sehol egy domborulat, egy hegy, vagy b�rmi, ami megszak�thatta volna a t�j v�gtelens�g�t. Csak a vonat, a v�gtelen ez�st j�gmez�, a hold, �s a csillagok. Egyszer csak l�ngszer�en lobbant valami az �gen, �s a leveg� megtelt sz�nekkel. Egyik pillanatr�l a m�sikra terjedt sz�t, mintha meggy�jtott�k volna, �gy vonta hull�mz�n v�r�sbe, z�ldbe, k�kbe, s�rg�ba, lil�ba, narancsba, feh�rbe, aranyba, r�zsasz�nbe az eget az �szaki F�ny. Kiejtette a szalv�t�t a kez�b�l, szem�be k�nnyek sz�ktek. Alig b�rt betelni a l�tottakkal. Nem akarta itthagyni ezt a vil�got, �r�kk� tudta volna n�zni a sz�nek j�t�k�t. Ekkor valaki elh�zta a f�lke ajtaj�t.

- Sz�p j�est�t k�v�nok, jegy�t - b�rlet�t, k�rem, mutassa! - a szem�veges kalauz kipillantott az ablakon, l�tszott, hogy bep�r�sodik a szem�vege. M�g a f�rfi a jegy�t kereste a zseb�ben, ism�t villant valami odakint, �s a mennyei t�jk�pet elnyelte a felkavarod� k�d.

- Tess�k, itt van - nyomta a kalauz kez�be a kiss� meggy�r�d�tt pap�rdarabot, �s k�zben gyorsan h�tran�zett, de addigra m�r elt�nt a f�ny is, a tenger is.

- Ne agg�djon, visszafel� is ezen az �tvonalon j�v�nk - kacsintott b�ztat�n a kalauz, mik�zben visszaadta a jegyet. Azt�n megemelte sityk�ja sz�l�t, �s t�vozott. Angyalunk vissszaroskadt az �l�sre, f�jt, hogy ilyen hamar meg kellett v�lnia att�l a sz�ps�gt�l. Fontol�ra vette, hogy annak a vil�gnak a hat�r�ba k�lt�zik, de legal�bbis a feles�g�t mindenk�pp elhozza oda egyszer. Az el�bbihez k�pest semleges, s�t, unalmas t�jat l�tott odakint, h�t h�trad�lt a sz�kben. " Hossz� m�g az �t, �s kor�n van... Nyugodtan aludhatok egyet... " gondolta mag�ban, miel�tt betakarta volna mag�t sz�rnyaival. Lehunyta szem�t, s az �szaki F�ny utols� k�peivel a fej�ben �lomba mer�lt.

�r�kkal, �s vil�gokkal k�s�bb egy hatalmas dud�l�s r�zta ki a szem�b�l az �lmot. Felpattant �lt�b�l, att�l tartva, hogy t�lhaladt az utic�lj�n, de megnyugodva l�tta, hogy m�g j�val el�tte van. Kinyitotta az ablakot: odakintr�l kellemes, s�s illat� leveg� �radt, �s t�lt�tte be a f�lk�t. Teljesen letolta az ablakot, �vatosan kidugta a fej�t. K�r�s k�r�l, minden�tt k�ken �s z�lden csillog� v�z fogadta, mintha csak az el�z� tenger megelevenedett testv�r�t l�tn�. Odafent s�t�tt a nap, melegen, �ltet�n sz�rva sugarait. Hunyorogva l�tta, hogy a t�volban egy kis sziget emelkedik ki a v�zb�l. Majd m�g egy, �s m�g egy, �s m�g sok sz�z szigetecske. Len�zett: a vonat egy, a v�zb�l alig ki�ll� t�lt�sen g�rd�lt tova, a v�z t�kr�t�l a s�n �pp csak egy milim�terrel volt magasabb. Mintha nem is a sinen, hanem mag�n a vizen siklan�nak. Egy k�zelebbi szigeten j�l l�tta a p�lmaf�kat, kis h�zakat, melyek szanasz�t �p�ltek, egyik a parton, m�sik beljebb. K�z�tt�k naps�t�tte b�r� emberek j�rtak, n�h�nyan integettek a tovahalad� vonatnak. Kisgyerekek j�tszottak a partk�zeli sek�ly v�zben. Enyhe kanyart vett a g�z�s, a szigetet megker�lve robogott tov�bb. Nem volt kedve visszah�z�dni a f�lk�be, �gy a vizet kezdte el f�rk�szni. Lassacsk�n egy sek�lyebb lag�n�hoz �rtek. El�mult, hogy a krist�lytiszta v�z alatt milyen sz�npomp�s, �l� vil�g h�z�dik meg: kisebb - nagyobb, tarkabarka halak �sztak versenyt a vonattal, m�lyebben r�zs�s - feh�r korallok �ltek. T�volabb l�tni v�lt egy, a v�zb�l kibukkan� delfinuszonyt is. Azt�n v�ge szakadt a lag�n�nak, de tov�bbra is sek�ly r�szen maradtak: k�zeledtek egy �jabb szigethez. Miel�tt azonban azt is megcsod�lhatta volna, a mozdony ism�t irt�zatosat dud�lt - �gy, kintr�l m�g sokkal hangosabb is volt, h�t gyorsan visszamenek�lt a kup�ba - �s �jra elnyelte �ket a titokzatos k�d.

�rezte, hogy ez lesz az utols� vil�g, miel�tt el�ri �tic�lj�t. Kin�zett az ablakon, hogy azt a keveset is ki�lvezhesse az �tb�l, ami h�tramaradt. Akkor gondolt bele, milyen unottan, �tkoz�dva indult munk�ba, de most m�s okb�l nem akar oda�rni: szerette a v�ltozatos t�jat, rabulejtette egy-egy hely kisug�rz�sa, sz�ps�ge, k�l�nlegess�ge. Ahogy kipillantott, minden�tt fat�rzseket l�tott, apr� gallyakkal, f�rfikar vagy �pp v�llsz�less�g� �gakkal, friss vagy elsz�radt levelekkel, hajt�sokkal. Azonban ak�rhogy ny�jtogatta nyak�t, sehol sem l�tta a f�k tetej�t, mintha azok sosem akarn�nak v�get �rni. Valahol messze, a feje f�l�tt nagyobb od�kat fedezett fel, amikb�l k�v�ncsi szemp�rok pislogtak kifel�. Hallott m�r az erdei elf n�ps�gr�l, de sosem volt szerencs�je egyet is l�tni: most azonban egy eg�sz falura val�ra bukkant. Most len�zett: hol k�zelebb, hol eg�sz t�vol j�rtak a talajt�l, amit vastagon fedett a lehullott falev�l, gally, fak�reg. M�lyen t�dej�be sz�vta az �that� erd�illatot, �rezte, feje kitisztul. Eg�szen felfriss�lt ahhoz k�pest, mennyi utat tett meg, �s m�g mennyi van el�tte...

A vonat tal�n �r�kon �t zakatolt a f�k k�z�tt, mire v�gre meg�llt valahol. Az �llom�s egyszer� volt, egy k�l�n�sen vastag fa odv�ban kapott helyet. Alig egy p�ran sz�lltak le, de m�g �gy is megvizsg�lhatta a k�rnyez� v�rosk�t. A f�kat l�tr�k, k�telek, hidak k�t�tt�k �ssze: n�melyiket most �csolt�k, volt, amit �pp jav�tottak. Hegyes f�l�, k�z�pmagas n�ps�g s�rg�l�d�tt, csendesek voltak, csak a gyerekek vih�ncoltak odakint a vonat mellett, mutogatva, csod�lkozva. " Val�sz�n�leg ritk�n j�r erre a vonat, az�rt lep�dtek meg ennyire..." t�prengett mag�ban, m�g tov�bb nem g�rd�ltek. Ahogy len�zett, a sz�v�hez kapott: ugyanis lent, egy feh�res k�d�n k�v�l, semmit nem l�tott. Nem tudta, hol a v�ge, �s hol a kezdete az �gig �r� f�knak, merre - hol a kij�rat a v�gtelen erd�b�l. A s�np�r, ak�r a hull�mvas�t, lebegett a leveg�ben: f�l� volt, hogy egyszer csak megbillen, �s akkor a vonat, a s�n, az utasok, mind-mind a hom�lyba v�sz. Eg�szen megk�nnyebb�lt, amikor ism�t l�tta fellobbanni a hat�rt jelz� k�d�t.

Nem t�vedett: ismer�s k�p t�rult a szeme el�. Norm�lis, z�ld mez� mellett vitt el az �tja, pipacsok, s�rga pitypangog, feh�r margar�t�k tark�tott�k a z�ld dimbes-dombos vid�ket. Lassan fel�llt, leakasztotta pul�ver�t, kab�tj�t az akaszt�r�l. Nem kellett sietnie, de az�rt nem �rtott az �vatoss�g: nem szeretett volna elk�sni, hisz akkor tal�n meg is ny�zt�k volna a K�zpontban. �vatosan �tb�jtatta sz�rnyait el�bb a pul�ver, azt�n a kab�t h�tny�l�sain is. K�zben ism�t kin�zett az ablakon: m�r l�tta a kisv�ros sz�l�t: feh�rre meszelt, piros cserepes h�zakat, sz�les utc�kkal, mosolyg�s, bar�ts�gos emberek j�rtak a h�zak k�z�tt. Sok helyen f�k tark�tott�k a k�pet, majdnem minden h�zhoz tartozott egy kisebb-nagyobb kert is. Volt, aki ott kap�lgatott, volt, aki a havi term�st szedte. A gyerekek j�tszottak: a kisl�nyok kisz�mol�sdit, a kisfi�k a karik�t hajtott�k. Mosolyogva fogta a kalapj�t, m�sik kez�ben az aktat�sk�t szorongatta. Elindult az ajt� fel�, v�gigbotork�lt a sz�k folyos�n. Id�nk�nt be-betekintgetett a f�lk�kbe, de nagy z�m�k �res volt. M�r l�tta a v�roska t�lfel�n elter�l� hatalmas, feh�r �p�letet: az Angyal K�zpontot. Belegondolt abba, milyen fura elk�pzel�s�k van az embereknek az angyalokr�l. Hogy felh�k f�l�tt �lnek, hossz� feh�r k�penyt hordanak, �s csod�kat tesznek... A g�z�s nagyokat f�jtatott, majd lass�tott, v�g�l meg�llt.

- K�sz�nj�k, hogy a Vil�gk�zi Expresst v�lasztott�k! Kellemes utaz�st, �s sz�p napot k�v�nunk! - hallotta, ahogy a jegy�rus l�ny, mint mindig, most is el�adta k�sz�nt�besz�d�t. Mosolyogva nyomta fej�be az �reg kalapot, �s elindult a K�zpont fel� vezet�, macskak�ves utc�n. M�g hallotta, ahogy m�g�tte p�f�gve tov�bbg�rd�l a vonat, majd a pukkan�st, ahogy elt�nt a lila k�dben...

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2011.01.25. 22:02 BaNZaY Nemr�g olvastam �jra ezt a m�vet, (van szerencs�m nyomtatott, nagyon sz�pen kicsinos�tott form�ban birtokolni ^^) �s m�g mindig ugyanolyan j�, mint akkor. Szeretem a t�jk�peket, �s ez a novella csak err�l sz�l, igaz�b�l. T�jle�r� versek mellett itt egy t�jle�r� pr�za, �s szerintem sokkal izgalmasabb, mint egy Tolkien vagy egy J�kai (mert azok azt�n mer� t�jak). Majdnem t�k�letes az egyens�ly a t�j le�r�s�nak mennyis�ge �s az esem�nyek mennyis�ge k�zt, valamint a sz�p fordulatok �s a realista le�r�sok k�z�tt. Nagyon szerettem ezt a m�vet, amikor el�sz�r olvastam (igaz�b�l aj�nd�kb�l kaptam), �s semmit nem vesztett var�zs�b�l ^^. Az apr�cska k�tet 5 novell�ja k�z�l tal�n a legjobb.