Tercina

Az �letemnek k�d�s reggel�n
Egy fekete erd�be t�vedtem
mert az igaz �t hangja nem zen�lt.

Hatalmas retteg�s �s f�lelem,
amely a f�k k�z�tt uralkodott.
F�ltem, a helyes utat nem lelem.
 
Nem tudom mi volt az, mi elsodort
�s a helyes �tr�l el�ld�z�tt,
de m�g mindg a nyomomban loholt.
 
Mint csillag az �gen, �gy t�nd�k�lt
a j�s�g �tj�nak szent sugara
s el�zte a f�lelmet, mi gy�t�rt.
 
�jra zengett az Igaz �t hangja,
s az �t sz�le tele volt vir�ggal,
L�gyan ringat�ztak, mint a dallam.
 
Tudatomban a helyes ir�nnyal
A c�l fel� biztosan indultam,
Ajkaimon k�rlel� im�kkal.
 
El�ttem egy �szv�r �llt, fordultam
is vissza ijedtemben azonnal.
"Innen nem szabadulok..." gondoltam.
 
Megijedtem hirtelen, azonban
tudtam, a J� a Rosszat legy�zi:
Ez b�tors�got adott val�ban.
 
Az �szv�rt a J� �tr�l le�zi
a nemr�giben nyert b�tors�got.
Egy p�k mag�t az �tra felk�zdi,
 
�s falja k�zt�nk a t�vols�got.
Nyom�ban egy r�t z�ld k�gy� cs�szik
S hangtalan tork�val ki�ltott.
 

De m�r az eg�sz �t f�nyben �szik;
Legy�ztem az utamba �ll�kat.
A gy�zelmem tart, az id� m�lik.