Azon a napon

Ez a nap is ugyan�gy kezd�d�tt, mint b�rmelyik m�sik. Kor�n kelt, mert el kellett �rnie a buszt, amivel be�r id�ben az iskol�ba. M�g csak �ppen hogy kezdett vil�gosodni. A t�li hideg m�g a radi�tor meleg�n, �s a j�l szigetelt falakon kereszt�l is �rezhet� volt. Az �ra cs�rg�s�re ugyan fel�bresztette, de percekig csak forgol�dott az �gy�ban. Sosem szeretett f�lkelni, �s a gondolatai el�g k�d�sek voltak �bred�s ut�n. Tal�n negyed �r�t is elt�lt�tt m�g takar�ja bar�ts�gos meleg�ben, amikor r�n�zve az �r�j�ra k�t dolog has�tott a tudat�ba. Az els� gondolat�ra r�gt�n kipattant az �gyb�l, mert r��bredt, ha nem siet, lek�si a buszt. Ha pedig lek�si a buszt, nem �r be �r�ra, az pedig egy�rtelm�en rontana a preszt�zs�n �s a kedv�n is. Az ilyen pillanatokban mindig azonnal kitisztult az agya, �s gyorsabban kezdett dolgozni. Csakhogy ez a nap egy dologban k�l�nb�z�tt a t�bbit�l. Amikor v�gre mindent felfogott maga k�r�l, tudatosult benne a m�sodik gondolata is.

Tudta, hogy azon a napon fog meghalni.

Ott �llt egy sz�l als�nem�ben, meredve maga el�, mik�zben agya sz�p lassan f�lfogta az el�bbi felismer�s�t. El�sz�r azt gondolta, csak egy rossz �lom ut�hat�sa lehet, de t�bbsz�ri �tgondol�s ut�n r� kellett �brednie: teljesen biztos a dologban. Az a nap az utols� az �let�ben.

�jabb percek teltek el, m�g ott gondolataiba m�lyedve �llt egyhelyben. Elm�lked�s�b�l a ny�l� ajt�, �s az azon besz�r�d� f�ny z�kkentette ki. Az anyja �llt az ajt�ban, akinek felt�nt, hogy a fi� nem j�tt m�g ki a szob�j�b�l, holott m�r indulnia k�ne.

– Ha nem sietsz, elk�sel az iskol�b�l! Kapd �ssze gyorsan a ruh�dat, a t�z�raid kint van az asztalon azt�n nyom�s!

Ezzel v�gleg kir�zta fej�b�l a kor�bbi gondolatokat, �s sietve �sszekapta mag�t. Felvette ruh�it, bepakolta a t�z�raij�t, �s m�g indul�s el�tt esz�be jutott, hogy aznap egy m�sik k�nyvet is kellett vinni, mint amilyet az egyik t�rgy elv�rt volna. Gyorsan berakta a k�nyvet, fejben ellen�rizte gondolatban minden dolg�t a l�pcs�h�zban lefel� menet, majd ki�rve az utc�ra sietve indult a buszmeg�ll� fel�.

Becs�ngettek, �s a fi� lihegve rohant f�l a harmadik emeletre, hogy m�g id�ben be�rjen els� �r�ra. Be�rve gyorsan ledobta kab�tj�t �s t�sk�j�t a padj�hoz, k�sz�nt a bar�tainak, majd leroskadt a sz�k�be.

– Megint elaludt�l? – k�rdezte a padt�rsa, amolyan k�zhelyk�nt.

– Olyasmi. Majd sz�netben elmondom. – felelte biccentve az ajt� fel�, ahol m�r l�pett be a tan�r.

Az �ra megkezd�d�tt, �s a k�z�piskol�s di�kok z�rzavaros hangulat�ban teltek a percek, a tan�r minden pr�b�lkoz�sa ellen�re is. A fi� az oszt�ly jobbjai k�z� tartozott, j� tanulm�nyi eredm�ny, szinte soha semmi fegyelmez�si probl�ma. El�l �lt �gy a tan�r figyelme nem is igaz�n ir�nyult r�, mik�zben – n�ha kiab�lva egy sort – megpr�b�lta a nebul�k fej�be verni az anyagot. � viszont szok�saival ellent�tben most nem az �r�ra figyelt. Gondolatainak k�z�ppontj�ban a reggeli felismer�se �llt. Sehogy nem tudta meg�rteni, mi lehetett az a h�rtelen megvil�gosod�s.

Minden hitetlenked�se ellen�re azonban a gondolat tov�bbra is ott volt benne, �s biztosra vette, hogy nem t�vedett. Azon a napon fog meghalni, �s semmit nem tehet ellene. Toll�t az ujjai k�zt forgatva n�zett kifel� az ablakon. A nap m�r nagyban k�szott f�l az �g tetej�re, de a sugarait feltartott�k a felh�k, melyekb�l lassan sz�lling�zni kezdett a h�.

T�l.

Ez volt az els� gondolata, ahogy kin�zett. A t�l h�v�s, ak�r a hal�l. A f�k leveleiket r�g elvesztett�k, a madarak elhagyt�k a vid�ket, �s minden csendes volt. M�ly mereng�s�ben m�g az oszt�ly zsibong�s�t sem hallotta. Minden nyugodt volt. A szemk�zti �p�let egyik ablak�ban egy feh�r macska �lt a p�rk�nyon. Fark�t l�gatva dorombolt �lm�ban – legal�bbis a fi� �gy gondolta. „B�k�s ez az �vszak. Lassan sz�lling�zik a h�, senki sem siet odakint sehov�. Nem is tudn�nak, az utak �s a j�rd�k el�gg� eljegesedtek. A rep�l�ket sem l�tni most a felh�k miatt. Az a macska is olyan nyugodt. Semmi gondja, semmi dolga nincsen. A hal�l hideg?”

Mereng�s�b�l ism�t felzavarta valami; az �ra v�g�t jelz� cseng�.

A sz�netben sz�tlan volt, nem pakolt el semmit, nem evett egy�ltal�n a t�z�raij�b�l, egyre csak a padl�t b�multa. Bar�tai pr�b�ltak n�h�nyszor hozz�sz�lni, de nem figyelt f�l egyszer sem, �gy h�t hagyt�k. Elvonultak besz�lgetni, h�ly�skedni, megt�rgyalni az �r�k anyag�t, megk�rdezt�k ki mit nem �rtett �s mit igen. � csak �lt, �s egyre csak ugyanazon a t�m�n t�rte a fej�t.

Nemsok�ra becs�ngette, �s j�tt a k�vetkez� �ra, ami ugyan�gy telt el, mint az el�z�. A macska m�g mindig aludt, az emberek lassan h�mp�ly�gtek a k�zeli f��ton, az aut�k �vatosan k�zlekedtek. Sehol nem volt egy apr� r�s sem a vastag felh�r�tegen, ami ontotta mag�b�l a h�pelyheket. Telt az id�, odakint pedig annak ellen�re, hogy alig d�lfel� j�rt az id�, egyre s�t�tedni kezdett, a havaz�s pedig egyre er�s�d�tt, egyetemben a sz�llel. Negyedik �ra k�zep�re szab�lyos h�vihar alakult ki az utc�n, elv�ve minden valamennyire is izgalmas k�pet az �rdekl�d�k szeme el�l.

Most, hogy nem igaz�n tudott kifel� n�zni, megint csak lefel� meredt, �s egyre csak elm�lkedett. „Tudhat az ember ilyet el�re? �s ha tud, v�ltoztathat rajta? Hogy kezeljem? F�lni kell t�le? Milyen lehet ut�na? Amiben biztos vagyok, az �gy is lesz? A hal�l hideg?”

Mire ism�t �szbekapott, m�r az oszt�lyban volt az irodalom tan�r, a t�bbiek pedig �pp f�l�llni k�sz�ltek. Csatlakozott hozz�juk, laza vigy�z �ll�sba �llt, �s komoran szemezett a parkett�val. Az �ra elkezd�d�tt, �s � gondolatai k�z�tt verg�dve n�ha jegyzetelt egy keveset. �gy �rezte semminek sincsen �gy jelent�s�ge, hiszen v�ge lesz. Nem tudta mi�rt er�ltesse ak�r egy kicsit is mag�t, de puszta megszok�sb�l �rt tov�bb.

�ppen csend lett, miut�n a tan�r ledikt�lta egy sz�veg befejez� mondat�t, �s annak utols� szavait �rt�k az oszt�lyt�rsai, amikor hangosan felsz�lalt.

– Tan�r �r! Maga mit csin�lna, ha biztosan tudn�, hogy a k�zelj�v�ben meg fog halni?

Az oszt�lyban az el�bbin�l is nagyobb csend t�madt. Senki nem �rtette hogyan j�tt ez a k�rd�s.

– Nem eg�szen �rtem, hogy kapcsol�dik ez a t�m�hoz.

– Mit tenne, ha tudn�, nemsok�ra meghal?

– Nem tudom biztosan. M�g nem gondolkoztam el ezen soha. De majd �ra ut�n megbesz�lj�k.

A v�lasz v�g�n a fi� f�l�llt, �s elkezdett bepakolni a t�sk�j�ba. A tan�r m�r �ppen r� akart sz�lni, amikor megsz�lalt a nap utols� cseng�je az oszt�ly sz�m�ra. S�hajtva pakolt el maga is, ahogy a gyerekek felbolydulva siettek mind hazafel�, el az iskol�b�l. Az irodalom tan�r, miut�n minden�t eltette, a fi� hely�re n�zett, hogy megbesz�lje vele az el�bbi k�rd�st, de az m�r t�vozott.

Lassan, egykedv�en s�t�lt a j�rd�n, a cip�je orr�t n�zve. Igaz�b�l nem �rdekelte mit tenne a tan�ra a helyzet�ben. Azt akarta tudni � mit tegyen, de azt nem m�st�l tudja meg. S�t�lt, egyik l�b a m�sik ut�n, c�ltalanul a v�rosban. A vihar valamelyest al�bbhagyott, de a cs�p�s hideg sz�l �gy is arra k�nyszer�tette, hogy nyak�t beh�zva zsebre tett keszty�s k�zzel j�rja az utc�kat. „M�s is tudja, miel�tt bek�vetkezik? A nagymama tavaly halt meg, de nem besz�lt ilyesmir�l. �n besz�ltem valakinek r�la? Nem hiszem. Ha m�s is tudn�, megv�ltozna? Ha m�st tenn�k, mint teszek, elker�lhetn�m. Ezt mi�rt nem tan�tj�k az iskol�ban? A hal�l hideg?

Esz�be jutott valami. S�t�l�s k�zben zseb�b�l el�vette mobiltelefonj�t, el�kereste anyja sz�m�t, �s megnyomta a z�ld gombot. Nem tudta, hogy kics�ng-e, nem a kijelz�t n�zte, csak el f�l�tte. S�t�lt, egyre csak ment el�re, �s a telefont nem tette a f�l�hez. Meghallott egy hangot. Az anyja hangj�t. Len�zett, �s a k�sz�l�k jelezte, hogy vonalban van. F�l�hez emelte mobilj�t, �s meghallotta �desanyja hangj�t.

– Ott vagy?

– Igen! Bocs�ss meg, elbambultam. – egy hosszabb sz�netet tartott. – Csak annyit akartam, hogy ma val�sz�n�leg nem megyek haza.

– Hol leszel?

– M�g… M�g nem tudom.

– Akkor majd h�vj megint, ha m�r tudod, j�?

– Rendben van. Szia! – azzal letette a telefont.

Zseb�be cs�sztatta a k�sz�l�ket, �s ment tov�bb. �gy �rezte, ezt mindenk�pp meg kellett tennie, ha v�letlen�l m�gis valami t�rt�nik. Nem szerette volna, ha otthon nagyon agg�dnak �rte. Kiskor�ban egyszer az egyik bar�tj�n�l maradt est�re sz� n�lk�l, �s a sz�lei nagyon m�rgesek lettek, legal�bbis akkor �gy gondolta. M�r tudta, hogy csak agg�dtak �rte, �s szerett�k volna biztons�gban tudni. Jobb, ha most is �gy tudj�k.

Mikor v�gre feln�zett, nem tudta els�re, hol is van. Azt sem tudta mennyit s�t�lt, csak hogy messze ker�lhetett az iskol�t�l �s hazulr�l. K�r�ln�zett, egy utcat�bl�t keresett, �s amikor tal�lt, megpr�b�lta bet�jolni mag�t valahogy. A v�ros m�sik v�g�ben volt, gyalog nem akart hazamenni, mert nagyon k�s�n �rt volna haza, b�rmennyi is az id�. Ekkor megn�zte telefonja �r�j�t. F�l nyolc volt. Ha nem lett volna a vastag felh�takar�, akkor is �r�k �ta s�t�t lett volna, �s ezen a kev�sb� kivil�g�tott r�sz�n a v�rosnak m�g a vastag h� feh�rs�ge sem seg�tett sokat. Esz�be jutott, hogy j�rt m�r itt n�h�nyszor, �s a k�zelben van egy vonat �llom�s, ami meg�ll a hazafel� tart� busz egyik meg�ll�ja mellett. Elkezdte keresni a meg�ll�t, �s egy hangos dud�l�s �tba igaz�totta.

Azt a vonatot, ami a figyelmeztet�st leadta, nem siker�lt el�rnie, �gyhogy v�rnia kellett f�l �r�t a k�vetkez�re. Sz�vesen le�lt volna az egyik padra az �llom�son, de mind kem�nyre fagytak, �gy s�t�lgatni kezdett a peronon. Gondolatai megint visszaterel�dtek az eg�sz nap jelen l�v� k�rd�sre. „Nyugodt minden. A vihar el�llt. Este van. Ilyenkor kevesen j�rnak az utc�kon, f�leg erre. Hideg van viszont. Lehet, hogy ez fog elvinni?” Itt megejtett egy apr� bels� nevet�st. „Ann�l az�rt jobban fel vagyok �lt�zve. Lehet, hogy az eg�sz csak egy h�lye �rz�s volt. Valami rosszat �lmodhattam t�nyleg. De akkor m�rt �rzem m�g mindig �gy, hogy csakis �gy lehet? Zavar egy�ltal�n a dolog? Nem volt semmi k�l�n�sebb c�lom. M�g csak olyan sincs, aki olyan k�zel �llt volna hozz�m, hogy miatta a biztos hal�lt is elker�ljem. Zavar ez egy�ltal�n? �s ha biztos, van �rtelme ezen gondolkozni? A hal�l hideg?”

Megr�zta a fej�t. �gy d�nt�tt nem t�r�dik az �rz�ssel, hogy � aznap nem halhat meg. �gyis v�ge r�videsen a napnak, mi t�rt�nhet ennyi id� alatt. Negyed kilenc volt, amikor meghallotta a vonat dud�l�s�t. A hangosbemond�n bejelentett�k, hogy vonat �rkezik. � n�zte a k�zeled� vonatot. Gondolataiban f�lmer�lt egy lehet�s�g, de elvetette. T�l egy�rtelm� lenne. A vonat el�rte a peron sz�l�t, � pedig �gy d�nt�tt h�tr�l egy l�p�st.

A mozdonyvezet� hangosat dud�lt, ahogy er�teljesen f�kezett egyet. T�bb utas majdnem elesett a kocsikban, vagy leborultak a sz�k�kr�l. A fi�, ahogy h�tral�pett, megcs�szott a jeges betonon, fen�kre esett, majd becs�szott a s�nek k�z�. Amint ott fek�dt, hassal a vason, arccal a h�ban, arra gondolt: „Igen. Hideg”