Az akasztott bolond

T�rt�nt egyszer, r�ges - r�gen
hegyek k�z�tt, v�lgy �l�ben,
hogy v�ndorutamat j�rv�n
mit elker�lt a b� s a j�rv�ny
de nem �gy a sok, fura n�p!
El�mt�rult egy furcsa k�p:
F�gg�tt az akasztott bolond.

De nem �m, mint a b�n�s�k
kiket a t�rv�ny �ld�z�tt:
az � l�ba az �gnek �llt
haja s�p�rte az �t por�t
ruh�ja tarka sziv�rv�ny
cseng� cs�rrent a sipk�j�n.
Lengett az akasztott bolond.

Meg�lltam, �s figyeltem �t
ezzel telt el a d�lel�tt.
Nem siettem, le�ltem h�t.
Fejem f�l�tt sz�raz t�lgyfa�g
bor�totta r�m h�s �rny�t.
Nem zavartam meg az �lm�t:
Szunnyadt az akasztott bolond.

D�lut�n v�gre fel�bredt
�s�tott, azt�n �szre vett.
Mosolygott, biccentett n�m�n
sz�tn�zett, �lmosan �s m�l�n.
R�m n�z, arc�t eltakarta
az �s�t�st elharapva
�gy sz�lt az akasztott bolond:

"Ki vagy te, �tsz�li v�ndor?
Ki tudja, mif�le m�mor,
csalfa v�gy�lom �z �s hajt?
V�laszolj h�t! Ki vagy? Nosza, rajt!"
Dallamos hangja meglepett
de nem k�sett a felelet.
Figyelt az akasztott bolond.

"Ki vagyok? Nevem mit sem �r.
Ember csak, ki �lmokban �l.
Nevem Nihil. K�sza voln�k,
�m b�r�dbe sz�vesen b�jn�k,
ha tudn�m, mi�rt is l�gsz itt
net�n �gy cs�folsz valakit?"
Nevet az akasztott bolond.

Sz�lt: "Ugyan, dr�ga Bar�tom,
arra van m�s e hat�ron.
Engem megvet, ki erre j�r
bolondnak tart, lek�p, megdob�l.
G�rbe t�kr�t �gy mutatok,
b�lcsess�get �gy kutatok!"
S�hajt az akasztott bolond.

Nem tudtam, mit is sz�lhatn�k,
v�laszba mik�pp foghatn�k.
Szavam akadt, sz�vem szakadt
ily embernek p�rja nem akad!
Ott, akkor megszerettem �t
mint hajdan a b�lcs F�lszem�t.
� volt az akasztott bolond.

Ekkor �n is f�ra m�sztam,
bok�m egy �ghoz csom�ztam
�s karolva nevett�k �t
azt a teliholdas �jszak�t.
Az�ta b�rki b�rmit mond,
b�lcs bar�tokk�nt l�gunk ott
�n �s az akasztott bolond.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s