Ballada a g�zt�l hajtott v�rosr�l

Magam �llok a dombtet�n
alattam a v�ros m�lybe v�sz:
egykor fak�n �llt �s medd�n,
leveg�je most g�zt�l neh�z
�s sok sz�n�t�l meg�ll az �sz.
Mes�j�t dalolom �n most,
hogy ismerd, ha egyszer arra m�sz
mit z�g, suttog a G�zv�ros.

�ssze�ll� apr� k�pek:
Csillan� f�ny vason, b�dogon.
Aranyl�n ragyog� g�pek
eregetik g�zeik monoton
ereszt�keken �s lukakon.
Kalauz, ki �r�kk� �lmos
t�bl�t suvickol egy mozdonyon.
P�f�g, s�pol a G�zv�ros.

Nappal hangok sz�za z�g
a g�zp�r�s cserepek f�l�tt
ker�k zakatol, harang b�g
patin�s, �don falak k�z�tt.
�m, mikor az �j lek�lt�z�tt
az este �des, m�moros
minden h�z k�penybe �lt�z�tt
szuszog, szunnyad a G�zv�ros.

Aj�nl�s:

G�p�sz! Dalomat n�ked sz�nom
figyelmed nekem szegezd most,
hogy �rtsd, mit mes�l az otthonom
mit z�g, suttog a G�zv�ros.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s