Mi van akkor, ha az emberi l�lek val�j�ban egy fels�bb hatalom egy darabja, amely milli�nyi darabra szakadt annak �rdek�ben, hogy k�l�nb�z� n�z�pontokb�l megismerhessen dolgokat - �gymint az �let maga, a haland�s�g, az �rzelmek, a tanul�s, minden - �s a test hal�lakor a darab visszat�rjen a kiindul�pontba, hogy leadja a megszerzett tud�st, �s tiszt�n, �res lapk�nt �jrakezdje mindezt?
�s vajon mit fog kezdeni a megszerzett tud�ssal az a l�ny, akinek minden egyes darabja egy-egy ember lelk�t alkotja?

Opus Magnum

Az �reg �lt, tekintet�t az alant ny�zsg� vil�gon nyugtatta. Id�nk�nt kisz�rt mag�nak egy humanoidot a t�megben - ilyenkor k�zelebbr�l is megszeml�lte az egyszer� haland� csetl�s-botl�sait. Id�vel unni kezdte a szeml�l�d�st, nagyot s�hajtva �llt fel k�nyelmes, b�r kiss� sz�t�lt felh�j�r�l. Lej�rt az eb�dsz�net, r�ad�sul aznap m�g t�bb sz�z lelket kellett �tj�ra bocs�tani, hogy �k is helyet foglaljanak a Nagy G�pezetben. Unta a munk�t.
A G�pezet, melyet �vezredekkel ezel�tt teremtett, lassan unalmass� v�lt, elvesztette �rdekl�d�s�t, �s ak�rhogy igyekezett, id�vel ki�gett, �s k�ptelen volt �j j�t�kokat kital�lni, amikkel elsz�rakoztathatta volna mag�t. Sz�thessentett egy csoport hajb�kol�, tollas sz�rny� angyalt, �s le�lt aranytr�nus�ra. V�gign�zett a v�rakoz� lelkeken, akik most alaktalanul, puszta energiahalmazk�nt lebegtek, libasroban v�rakozva a beoszt�sukra.
Legsz�vesebben elzavarta volna mindet, de azzal megd�lt volna a G�pezet k�nyes egyens�lya - t�l sok csavar esett volna ki, �s f�l� lett volna, hogy az annyira unalmass� v�lt j�t�kszer darabjaira hull. Azt meg m�gsem akarhatta, hisz nem volt ut�dja, sem helyettese, aki megjav�thatta volna, � pedig nem szerette a r�szletek kijav�t�s�val j�r� piszmog�st.
Egy fiatalnak t�n� angyal j�kora zs�kot hozott neki, �vatosan letette a tr�nus mell�, �s fejhajtva visszah�tr�lt a hely�re. Az �reg semleges kifejez�st er�ltetett az arc�ra, egyik kez�vel a zs�kba kotort, m�g m�sikkal az egyik lelket intette maga el�.
- L�ssuk csak... - mik�zben egy kis dob�kock�hoz hasonlatos t�rgyat h�zott ki a zs�kb�l, �s n�h�nyszor megforgatta az ujjai k�z�tt - hat szem�lyis�gb�l v�laszthatn�k neked egyet. De, mivel szeretem az izgalmakat - "�s mert moment�n nincs �tletem" - gondolta mag�ban - b�zzuk a vakszerencs�re, milyen is leszel f�ldi p�lyafut�sod sor�n! - azzal elhaj�totta a kock�t. A hat p�tty�t sz�ml�l� oldalon �llapodott meg, �s az �reg mosolyogva suhintotta arr�bb a lelket.
- Te becs�letes, j� ember leszel. K�vetkez�! - h�vta mag�hoz a m�sodikat, kez�vel �jabb kock�t h�zva el� a zs�kb�l. Maga sem tudta, mi�rt osztja meg mindezt a lelkekkel, hisz a sz�let�s pillanat�ban �gyis elfeledkeznek arr�l, amit idefent l�ttak.
Sorban intette mag�hoz a lelkeket, s akadt k�zt�k a becs�letest�l a gyilkoson �t a szel�d m�v�szig mindenki. Mag�hoz intette a k�vetkez� lelket is.
- L�ssuk csak... - kih�zva balj�t a zs�kb�l, egy s�lyos arany�rm�t tartott a kez�ben.
- Nekem mi�rt csak k�t lehet�s�gem ad�dott? - k�rdezte a l�lek cs�ndesen, de senki sem figyelt r�. Az �reg elgondolkodva forgatta a kez�ben az �rm�t. R�g nem akadt olyan, akinek k�t lehet�s�ge ad�dhat, �s a v�letlen hozta �llapot felr�zta unalomt�l berozsd�lt agytekerv�nyeit.
- Adatott neked k�t, teljesen ellent�tes szem�lyis�g - kezdett sz�noklat�ba, amire a t�bbi, m�r beosztott l�lek morcosan morgol�dni kezdett, mivel �k nem r�szes�ltek ily kiv�lts�gban - Az egyik legyen h�s�ges, alkalmazkodj�k �s seg�tsen m�sokat, ak�r a maga k�r�ra is! A m�sik legyen h� �nmag�hoz, j�rjon �nmaga t�rv�nyei szerint, �s �lje az �let�t �gy, ahogy maga k�v�nja! De mindkett� legyen ny�lt �s kitart�, hogy munk�j�t a G�pezetben j�l teljes�tse!  - �s, hogy engem sz�rakoztasson, tette hozz� gondolatban. Feldobta az �rm�t. A felh�k f�l�tt ragyog� nap f�nye megcsillant a p�rg� �rm�n, egy pillanatra elvak�tva a b�m�szkod� t�meget. Az �rme lehullt, le az �reg kiny�jtott tenyere mellett, meg�llapodott a kisimult felh�padl�n, �s veszett p�rg�sbe kezdett. Egy emberk�nt hajoltak el�re a jelenl�v�k, figyelve a porondon l�v� l�lek sors�nak alakul�s�t. Az �rme p�rg�tt, forgott, egyik oldal�r�l a m�sikra billent, m�g v�g�l, hosszas, idegfesz�t� j�t�k ut�n meg�llapodott. Az angyalk�rus felh�rd�lt, a lelkek felmordultak, az �reg arc�ra sz�les mosoly �lt ki - de csak egy pillanatra, hogy ne harag�tsa mag�ra a t�bbieket. Ugyanis az �rme pontosan az �l�n �llt meg.
- Legyen h�t! - csapta �ssze a kez�t, mire a sereg elcsitult. M�ra v�geztem veletek, a t�bbiek holnap ker�lnek sorra! Ti pedig: menjetek, sz�p sorj�ban, sz�lessetek le oda, ahov� az angyalaim ir�ny�tanak, v�gezz�tek munk�tokat becs�lettel �s tisztess�ggel, �s ne feledj�tek: b�rmerre is j�rtok, az �n szemem mindig l�t titeket, a f�lem mindig hall titeket, �s a sz�vem minden�tt veletek lesz! �ld�som r�tok! - ism�t �sszecsapta a kez�t, mire a vil�g egyes pontjain vill�mcsap�s-szer� f�ny villant az �gen. Azt�n sz�trebbentette a lelkeket, �s vissza�lt kedvenc szeml�l�hely�re. Figyelte, ahogy az �j teremt�sek egym�s ut�n sz�lldosnak le a G�pezetbe, ahogy az elfordult alatta, ahogy be�p�lnek �s �jra egyens�lyba hozz�k kedvenc j�t�kszer�t. Ujjai k�z�tt egy s�lyos arany�rm�t forgatott. �r�lt neki, hogy a v�letlen ilyen remek, s�t, f�l�tt�bb sz�rakoztat� j�t�kkal aj�nd�kozta meg.

�gy sz�lettem �n, k�t l�lekkel a mellemben, de egy sz�vvel, egy aggyal, �s egy testtel, hogy mindezt elb�rja.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s