Nehéz szárnyakon

Nem emelem őket.
Úgyis hiába.
Kötve vannak szárnyaim,
Húzza szívem súlya.

Emberek bántottak,
Sokszor, fájóan.
Kietlen sziklán testem
Hever lenn a porban.

Bámulom a Holdat.
Kerek, mosolyog.
Néz le rám teli hassal
S nem érti, mért sírok.

Pedig tudhatná jól.
Teérted sírok
De te nem itt létezel,
Egy álomra vágyok.

Mégis szárnyra kelek,
Viszem láncaim.
Mert keresnem kell téged,
Mert hívnak álmaim.

És te messzire vagy.
De mégis velem,
Mert ragyogsz könnyeimben,
S bent élsz a szívemben.

(2010)