T�pd ki a sz�vem!

                Mindketten tudtuk, hogy egyik�nk sem fogja t�l�lni. � t�l gy�nge �s t�r�keny, �n t�l vad �s er�szakos vagyok. �pp ez�rt alaposan megtervezt�nk mindent. � beteget jelentett odahaza. Megtehette, a sz�lei kis hercegn� m�dj�ra k�nyeztett�k. Ez el�g is volt ahhoz, hogy eg�sz nap ne kelljen mutatkoznia. De a biztons�g kedv��rt tegnap hagytam n�la p�r nyugtat�t, hogy ne agg�djon miattam eg�sz nap. A kis t�nd�r! �rtem agg�dik, mik�zben tudja, hogy ma �jszaka meg fog halni. �s �n egy ilyen �nzetlen teremt�snek k�sz�l�k elvenni az �let�t.

                �n persze eg�sz nap csak l�fr�ltam, k�t�zk�dtem az utc�n, megkergettem p�r galambot, majd a falhoz csaptam �ket, hogy a fej�k sz�tloccsant. Val�j�ban pr�b�ltam levezetni a bennem lev� fesz�lts�get.

                V�gre el�rkezett az este. Hazarohantam �t�lt�zni. Az ajt�t nem z�rtam be, ugyan minek. Vigye ak�rki, amit akar! Azt�n lementem a k�zeli templomba. A pl�b�nos �r r�gi j� bar�tom. �pp z�rni akarta a templomot, mikor oda�rtem.

 -  J� est�t, aty�m! – k�sz�nt�ttem �s fejet hajtottam. Ahogy megpillantott, felder�lt az arca �s sz�v�lyesen �t�lelt.

- Kedves fiam! Milyen r�g nem l�ttalak! Merre j�rt�l?

- Bej�rtam a vil�got. Jut eszembe, hoztam is �nnek valamit! – beny�ltam a p�l�m al� �s leakasztottam a nyakamb�l a l�ncot. Egy pici �rme l�gott rajta. �tny�jtottam neki, a pap pedig szinte gyermeki lelkesed�ssel vette a kez�be.

- Egy ez�stp�nz? – k�rdezte csillog� szemmel.

                B�lintottam.

- Egy a harmincb�l.

                �reg bar�tom arc�n a lelkesed�s hely�t �tvette az elk�ped�s.

- Hol jutott�l hozz�?

- Nem fogja elhinni – vigyorogtam. – Az amazonasi �serd�ben.

                A pl�b�nos f�lnevetett, �s fejcs�v�lva a nyak�ba akasztotta az �rm�t. Azt�n elkomolyodva hozz�m fordult.

- Gondolom nem csak ez�rt j�tt�l. K�rni szeretn�l valami komoly dolgot, igaz?

                Megad�an b�lintottam.

- �n igaz�n remek�l ismeri az emberi lelket.

� mosolygott.

- Ez az �letem, fiam. Nos, mit tehetek �rted?

- Egy keresztet szeretn�k k�rni – feleltem halkan.

                Visszak�rdezett. Nyugodtan, meg�rt�en. Az arca egyet�rt�st t�kr�z�tt.

- H�t elsz�ntad magad?

      N�m�n b�lintottam. Nem v�laszolt, csak bement a sekresty�be, ahonn�t egy cir�d�s kereszttel t�rt vissza.

- Gondolom nincs sz�ks�ged r�, hogy �n v�gezzem el.

                Megint csak b�lintottam. De azt�n hozz�tettem:

- Nem egyed�l fogom csin�lni.

                M�lyen a szemembe n�zett, �s tudtam, hogy mindent kiolvasott bel�le. �tny�jtotta a keresztet.

- Sok szerencs�t, fiam! Az �r vigy�zza l�pted!

               Fejet hajtottam.

- Isten �ldja, aty�m! Tal�n oda�t tal�lkozunk.

                Azzal elindultam. Egy darabig lefoglaltak a t�loldallal kapcsolatos gondolataim, de azt�n f�lhorgadt bennem a v�gy ir�nta. Ez minden egyebet t�r�lt a fejemb�l. Azonnal fut�snak eredtem �s percek alatt �t�rtem a v�roson. Ebb�l persze az emberek semmit sem l�thattak, l�v�n, hogy a h�ztet�k�n ugr�lva szeltem �t a k�zt�nk l�v� t�vols�got.

                Mikor megl�ttam a h�zukat – mit, h�zat, kast�lyt – er�s sz�vdobog�s j�tt r�m. Lef�keztem a kertkapu el�tt, �s m�lyeket l�legeztem, azt�n becs�ngettem. A m�sodik emeleti h�romsz�gablakon meglibbent a f�gg�ny. N�h�ny m�sodperc m�lva z�mm�g�tt a z�r, �n pedig rohantam �t a kerten be a h�zba.

                Hallottam, hogy szalad le a l�pcs�n, a meztelen talpai csattognak a lakkozott f�n. Meg akartam v�rni lent, de nem b�rtam ki. Elindultam f�l, de � gyorsabb volt. Az els� l�pcs�fordul�ban bel�m szaladt �s led�nt�tt a l�bamr�l. Nekiestem a falnak, j� nagyot koppant a fejem, de nem �rdekelt. Csak az �rdekelt, hogy a karomban tarthatom �t, a maga teljes gy�ny�r�s�g�ben. Vad szenved�llyel megcs�koltuk egym�st. Elmer�lt�nk egym�sban, szinte felfaltuk a m�sikat. A cs�kja �ze olyan volt, mit a hegyi leveg�: friss �s �d�t�en tiszta, m�gis �rz�ki �s gy�ng�d. A v�gy hull�mai �sszecsaptak f�l�tt�nk, sebesen p�r�gt�nk a szerelem �rv�ny�ben. Ekkor azonban felt�madt bennem a m�sik v�gy. A sz�rnyeteg v�gya. Lass�tottam h�t a temp�n, �s hossz� id� ut�n kinyitottam a szemem. Abbahagytuk a cs�kot �s csak gy�ny�rk�dt�nk a m�sikban. Egy sz�les l�pcs�n fek�dtem el, � pedig a mellkasomon t�maszkodott.

- Hol volt�l ilyen sok�ig? – k�rdezte. A hangja nedves volt, jellegzetesen s�r�s ut�ni hang. – Att�l f�ltem, hogy hazudt�l, �s elhagysz.

- �nz� kis d�g! – feleltem j�t�kosan – Sosem tudn�k hazudni neked, belehaln�k.

- Am�gy is meg fogsz – ezt olyan gy�ng�den, annyi szeretettel mondta, hogy k�nnyezni kezdtem t�le. – �nmiattam. �s ezen az sem seg�t, hogy �n is veled megyek.

- Biztosan ezt akarod? – faggattam f�tyolos hangon, mik�zben � a fejemet simogatta – M�g meggondolhatjuk magunkat.

                A fej�t r�zta.

- Nem akarok k�tsz�z �v m�lva �gy �bredni, hogy unalmamban, sz�rakoz�sb�l meg�llek. Akkor ink�bb most, am�g szerelemb�l teszem.

                Musz�j volt felnevetnem.

- Te beteg vagy, tudod?

                R�m villantott egy h�feh�r vigyort. �ppen, mint egy b�b�jos kis sz�rnyeteg.

- Az�rt te sem panaszkodhatsz – replik�zott - T�z �ve �led a sz�rnyek gondtalan �let�t, de neked csak most jut eszedbe beleszeretni valakibe.

- V�rtam. Keresg�ltem, �s v�logattam, hogy olyat tal�ljak, aki t�nyleg hib�tlan – mondtam k�jelegve, �s v�gigh�ztam a nyelvem a kulcscsontj�n. Bennakadt a l�legzete, azt�n szakadozottan, k�jesen engedte ki. Behunyta lehetetlen�l m�lyk�k szem�t, �s sz�kef�rt� fej�t a mellkasomra hajtotta.

         Eln�ztem, ahogy fekszik �s tudtam, hogy enn�l ig�z�bb l�tv�nyt nem �rtem m�g soha. A l�pcs�h�zi l�mpa j�tszi f�nnyel vette k�rbe alakj�t. Finoman simogatni kezdtem az arc�t.

- Finomak az ujjaid – jegyezte meg. Angyali szopr�n hangja foly�konyan csorgott be a f�lembe. nem tudom m�shogy le�rni, annyira j� �rz�s. – Hossz�ak �s kecsesek, mint egy zongoram�v�sznek.

- Zongor�ztam is egy darabig, husi!

         F�lkacagott, m�g mindig hunyt pill�kkal. N�melyik szempill�j�n m�g egy-egy apr� cs�pp �lt. A kacag�st egy boldog s�hajjal fejezte be. Kiss� sz�tny�lt ajkain, azokon a halv�ny, puha, mindig nedves gyermekajkakon derengett a l�mpa f�nye.

         Arc�r�l a kezemet becs�sztattam a f�rtjei k�z�, �s az ujjaim hegy�vel cir�gattam a fej�t. � viszont ny�g�sen ny�sz�rg�tt, �s felk�ny�k�lt.

- Mi az?

- Menj�nk f�l a szob�mba, ott t�bb a hely.

         Megvontam a v�llam, m�r amennyire ez egy l�pcs�fordul�ban fekve lehets�ges, �s megv�rtam, hogy felkecmeregjen. Nem �llt fel, n�gyk�zl�b m�szott f�l a l�pcs�n. L�ttam rajta, hogy f�radt.

- Aludnod kellett volna, kicsim! – mondtam mik�zben ut�na m�sztam, szint�n n�gyk�zl�b. – Be kellett volna venned egyet a nyugtat�kb�l.

- Honnan tudod, hogy nem vettem be?

- Tudtam, hogy nem fogod.

- Ne haragudj! – k�rte b�nb�n�n – Csak tiszta akartam lenni akkor, amikor sz�rnny� v�ltoztatsz.

         Ezut�n sz�tlanul m�sztunk fel a m�sodik emeletre. Ott azt�n kiter�lt�nk a parkett�s el�t�rben. Lihegt�nk egy darabig.

- Haahh… T�nyleg b�h�m nagy ez a h�z – s�hajtott fel – F�raszt� f�lm�szni id�ig.

- Jah! F�leg n�gyk�zl�b – f�lt�p�szkodtam. – Van idef�nt v�c�?

         Egy feh�r ajt�ra mutatott. M�g a dolgomat v�geztem, addig is szeml�ltem a f�rd�t. Minden apr� r�szlet a gazdags�got hirdette k�rked�n. H�t az meg mi?

         Szinte hiszt�rikusan nevettem fel. Egy aranynyel� v�c�pumpa volt a fal mellett. M�g akkor is ezen vihogtam, mikor t�voztam a f�rd�b�l. � addigra m�r bement a szob�ba.

- Te hagytad el�l az aranynyel� pump�t? – ki�ltottam be neki.

         Csilingel�en felkacagott.

- Igen. Anyu�k le fogj�k szedni a fejemet, ha megtudj�k. De am�gy az nem k�z�ns�ge pumpa, hanem patk�nysz�v� var�zsp�lca �s vad�szni szoktam vele!

         Na, erre m�r r�m j�tt a nevet�g�rcs. �sszeestem a padl�n �s hahot�zva fetrengtem.

- Ne nevess ki! – s�rt�d�tt meg – Nem hiszem, hogy neked nincsenek bolondos dolgaid!

- Ne hari! – ny�gtem k�t nevet�s k�z�tt. – Nekem is van furcsa szok�som, de ez…

- Olyan vagy! Haragszom!

- Ne durc�skodj! – Pr�b�ltam abbahagyni a nevet�st. – Majd cser�be te is szek�lhatsz.

         V�laszul csak ciccegett. Siker�lt elfojtanom a nevet�sem, �s bementem a szob�ba. Meglepett, amit bent tal�ltam. A nyitott ablak el�tt �lt az asztalon.

- Megf�zol.

- Nem �rdekel – felelt hidegen – Haragszom.

         Csak most n�ztem meg alaposabban. Az asztal hozz�m k�zelebb lev� fel�n �lt, l�bait a f�lreford�tott sz�ken nyugtatta. Fels�test�vel az ablak fel� fordult, eg�szen kicsit el�red�lve, s kezeivel t�masztotta mag�t. H�l�ing volt rajta. Halv�nyr�zsasz�n� volt, �s el�gg� �tl�tsz� ahhoz, hogy l�thassam fiatal teste gy�ny�r� alakj�t. Az ablakon enyhe szell� f�jt be, r�sim�tva a h�l�inget a mellkas�ra. Apr�, sarjad� mellei l�tt�n a sz�vem k�tszer gyorsabban kezdett verni. Nem mutatta, hogy f�zna, de l�ttam, hogy libab�r�s. ezt nem tudta elrejteni az �n szemei el�l.

         Levettem a cip�m �s m�g� s�t�ltam. Hangtalanul. �sszerezzent, mikor a v�ll�ra tettem a kezem, de nem n�zett r�m. A haj�ba temettem az arcom �s a f�l�be s�gtam:

- Megb�ntottalak?

- Kinevett�l – suttogta rekedten.

         K�rbefontam a karjaim a v�llai k�r�l.

- Bocs�ss meg, k�rlek! – mondtam halkan. Rohadtul �reztem magam. – H�lye voltam �s sajn�lom…

- Ne k�rj m�r ennyiszer bocs�natot, te h�lye! – mondta f�lig s�rva, f�lig nevetve �s megcs�kolt.           �tkarolta a nyakam �s k�zelebb h�zott mag�hoz. Felkaptam az asztalr�l �s magamhoz szor�tottam, � meg a l�baival a derekamba kapaszkodott. Egy darabig csak �lltunk �gy �s sm�roltunk. Azt�n persze abba kellett hagyjuk, v�g�l is l�legezni is kell.

- Haragszol m�g? – k�rdeztem t�le. Megr�zta a fej�t, a tincsei csiklandozt�k az arcom. Csupa nedvess�g volt az arca a sz�tmaszatolt k�nnyekt�l.

- Fek�dj le! Becsukom az ablakot.

         Letettem az asztalra, azt�n v�gighevertem a sz�nyegen.

- Mi�rt a f�lde fek�dt�l? – k�rdezte meglep�dve, de az�rt odakucorodott mell�m.

- Nem tudom. – Kiss� �n is meglepett voltam. – Hmm… tal�n megszok�sb�l. Mindig a f�ld�n fekszem.

 - Azt ugye tudod, hogy ki kell engesztelned? – incselkedett.

- Na, n�zd a kis akaratost! �s mit parancsol fels�ged?

         A mellkasomra m�szott �s a f�lembe suttogta.

- Tudod j�l, hogy mit akarok – forr� lehelete megnedves�tette a cimp�m – �s azt is tudom, hogy te is akarod.

         F�szkel�d�tt egy kicsit, hogy k�nyelmesebben fekhessen rajtam. Siker�lt neki, ami el�g rendesen megkeverte a fejem. �gy fek�dt�nk ott, mint k�t hib�tlanul illeszked� puzzledarab. K�ptelen voltam ellen�llni a k�s�rt�snek, �s v�gigsim�tottam a l�b�n a bok�j�t�l eg�szen a popsij�ig.

         A f�lembe kuncogott.

- Nem �gy t�nik, mintha ellenkezn�l.

- Szerinted tudok? – replik�ztam �s r�tapadtam az ajkaira. Visszacs�kolt, hihetetlen h�vvel, k�zben belemarkolt a hajamba. Leszakadtam az ajkair�l egy r�vid k�jes s�haj erej�ig, azt�n elkezdtem kecses, karcs� nyak�t cs�kolni. A hajamat borzol� l�legzetei megsemmis�tett�k az �nuralmam utols� morzs�it is. Ekkor t�rt�nt meg a dolog.

         �tv�ltoztam. Pontosabban csak l�that�v� v�ltak a k�ls�m elrejthet� r�szei. Meg kell mondjam, sokkal k�nyelmesebb volt �gy, hogy el�tte nem kell elrejtenem a k�ls�met. Maga a folyamat gyors volt, viszont ann�l �lvezetesebb. F�jt, de �n im�dtam. A szemeimn�l kezd�d�tt. A sziv�rv�nyh�rty�m k�r�l �s azon bel�l a pupill�m k�r�l k�t ragyog� v�rv�r�s gy�r� szikr�zott fel. Ek�zben a fogaim ny�lni �s hegyesedni kezdtek, valahogy �gy, mint egy v�mp�rnak, csak nekem az �sszes fogammal ez t�rt�nt. Nem lettek hatalmasak, csak egy kicsivel hosszabbak, �s v�konyabbak is. Ezut�n a kezeim karmokk� alakultak. A fesz�lts�gemnek nyoma sem maradt. Innent�l nem volt meg�ll�s.

         Let�ptem r�la a h�l�inget �s a bugyij�t is. Felt�rdelt �s csalogatni kezdett, mint egy �llatot. Felh�ztam a t�rdeim, ell�ktem magam a padl�t�l �s h�tralend�l�s k�zben a kab�tomat is ledobtam. Ezt nem tudom, hogy csin�ltam. Kacagva megtapsolta, majd tov�bb h�vogatott, de m�r csak a tekintet�vel, ami ak�r egy �rv�ny sz�vott mag�ba. Sz�tt�ptem a p�l�mat �s f�lredobtam. Ezen musz�j volt kuncognom. A szob�ban szaporodtak az elpuszt�tott ruhadarabok.

         N�gyk�zl�b k�szni kezdtem fel�, a testemet hosszan kiny�jtva, �s k�zben v�gig az �gy�k�t b�multam. Mint egy vad, ami a pr�d�ja fel� k�zel�t. Csak ez�ttal a pr�da akarta, hogy elejtsem. Nekit�masztottam a fejem a medenc�j�nek. Belemarkolt a hajamba �s lefel� nyomta a fejem.

- Gyer�nk, mi lesz m�r? – suttogta v�gyakozva.

         Engedtem neki �s v�gignyaltam a puncij�t. Nedves volt. Nagyon. Az �ze minden k�pzeletemet fel�lm�lta, az pedig nagy sz�. A nedv, mint egy drog, elvette az eszem, k�jes s�hajai pedig mintha tapinthat� anyagk�nt a f�lemen kereszt�l az agyamba sziv�rogtak volna. F�lemelkedtem �s a sz�j�ra tapadtam. Mikor meg�rezte a nyelvemen az �zt, szemeit t�gra nyitotta �s a nyakamba kapaszkodott, hogy �ssze ne essen. Csak nehezen tudott t�lem elszakadni. Lihegett, mint egy versenyfut�.

- H�azanny�t! Szerencse, hogy m�g nem szexeltem senkivel, mert ha ezt nem te mutatod meg, akkor a k�zel�be sem �rt volna a mostaninak – zih�lta leny�g�zve.

- Ejnye, te kis perverz! – ingattam a fejem vigyorogva – De �n sem �reztem m�g ilyen fantasztikusat.

         Folytattuk a sm�rol�st. K�zben sikeresen megszabad�tott a nadr�gomt�l �s az als�gaty�mt�l is. Most v�gre sz�nr�l sz�nre l�thattuk egym�st. Elt�volodtam t�le �s megfogtam a kezeit.

- Te vagy a legt�k�letesebb l�ny az eg�sz univerzumban! – k�nny sz�k�tt a szemembe. A Hold f�ny�n�l b�re szipork�zott.

- Te sem panaszkodhatsz. Gy�ny�r� vagy – s�hajtotta b�v�lt tekintettel. – Annyira sz�p, amennyire egy sima ember soha nem lehet.

         Szorosan magamhoz h�ztam.

- K�sz vagy? – leheltem.

- Amennyire lehet – felelt rekedtesen. – De…

- De?

         A szemembe n�zett.

- Egyszerre akarom a kett�t – Ezt nagyon �vatosan merte csak kimondani. – Egyszerre vedd el az �rtatlans�gom �s az emberi l�tem.

         D�bb. Nyeltem egyet.

- Az nagyon durva. Mennyei k�j, �s pokoli k�n egy�tt. A k�t v�glet.

- Te mondtad, hogy a sz�rnyekben a k�t v�glet egy�tt van jelen. �n �gy akarom elkezdeni.

- Erre nem k�sz�thetlek f�l. Am�gy, – kacsintottam – �n is �gy kezdtem.

         Behunyta a szem�t, �n pedig elengedtem az utols� gondolatomat is. Amit most tenni k�sz�lt�nk, ahhoz tiszt�n az �szt�n�k kellenek.

         A vil�g megsz�nt k�r�l�tt�nk. Nem maradt m�s, csak �. A haja selymess�ge. A b�re puhas�ga. Mellkasa szapora emelked�se. F�lelemmel vegyes izgatott l�legz�se. A teste forr�s�ga. Kicsi sz�ve sebes ver�se. Az agyam v�rv�r�s k�dbe borult.

         Megtettem. Egyszerre a kett�t, ahogy velem t�rt�nt egy �vtizede. Bel�hatoltam, s k�zben a fogaimat a nyak�ba m�lyesztettem. A sikoly, ami a tork�b�l t�rt el� igazolta az �ll�t�som. A gy�ny�r �s a f�jdalom egyszerre volt benne abban a sikolyban. Ebb�l a hangb�l nem volt el�g. Nem voltam ura a testemnek, az �szt�neim azonban tudt�k a dolgukat, �s �gy alak�tott�k a dolgot, hogy az mindkett�nknek j� legyen. P�r perc ut�n �reztem, hogy a harap�sai m�r j�val durv�bbak, mint ahogy az egy tizenh�rom �ves l�nyn�l megszokott. S�t, m�r v�reztem a karmol�sait�l.

         Siker�lt. Kib�rta a dupla hat�st. Most m�r � is sz�rny.

         M�g sosem szeretkeztem sz�rnnyel. V�rm�moros �lm�ny. M�r tudott mag�ra vigy�zni, �gyhogy szabadj�ra engedtem a v�gyaim. Az elej�n sz�t akartam t�pni, felinni a v�r�t az utols� cseppig, hogy hallhassam a sikolyait. � persze ugyanezeket akarta t�lem, �gyhogy egy darabig k�lcs�n�sen gyilkol�sztuk egym�st. Azt�n a puszt�t� �szt�n�k �sszhangba ker�ltek a m�sik ir�nti olthatatlan v�ggyal. H�la az egyik remekbeszabott sz�rny-�rz�kemnek �reztem, hogy � mit �rez. Elmondhatatlan volt, �gyhogy meg sem pr�b�lom le�rni. Azt�n el�rt�nk a cs�csra. Az a pillanat egy �r�k rejt�ly. A k�z�s titok, amikor mindent tudsz a m�sikr�l. Az volt az igazi �tv�ltoz�s, mindkett�nknek. Akkor �rtett�k meg igaz�n, hogy mibe is kezdt�nk bele.

         A szerelmesked�s (neki m�g az �talakul�s is) annyira kisz�vta az er�nket, hogy szerintem ki�t�tt minket. De minimum kikapcsolt az agyunk, mert mikor magunkhoz t�rt�nk a padl� fek�dt�nk egym�ssal szemben. Perceken �t csak b�multuk egym�st. Az arca ugyanolyan boldogs�got t�kr�z�tt, mint amilyet magamban �reztem. Mindenemet elt�lt�, a legapr�bb porcik�mat is megbizserget� boldogs�got. Ahogy v�gign�ztem �letem p�rj�n l�ttam, hogy az eg�sz test�t v�res �rkok szabdalj�k. A karmaim eml�kei.

- Ne agg�dj, begy�gyulnak! – simogattam meg g�mb�ly� v�ll�t.

- Te is tele vagy vel�k – mondta bocs�natk�r�en.

         Alaposan, f�rk�sz�en szeml�ltem.

- Hogy �rzed magad, kissz�rny?

         Hanyatt fek�dt a sz�nyegen �s kiny�jt�ztatta mag�t. Hajl�kony, mint egy k�gy�. Hosszan besz�vta a leveg�t.

- �jnak – felelte v�g�l, mik�zben kiengedte a leveg�t. – Hihetetlen er�t �rzek magamban. Ez leny�g�z�! Te mindig ezt �rzed? Mire lehetek k�pes?

- Nem tudom. Majd kider�l.

         A sz�ja fanyar mosolyra h�z�dott.

- Majd? �s meddig majd? Am�g a sz�leim haza nem �rnek?

         Mell�h�z�dtam �s j�tszani kezdtem a haj�val.

- Eml�kszel, mit besz�lt�nk meg. R�ad�sul el�sz�r te mondtad.

         A mellkasomra tette karmosan is finom kez�t. A mosolya �szinte volt �s belenyugv�.

- Tudom – a k�k �risz�t �vez� v�r�s k�r�k biztat�an hunyorogtak.

- Ne feledkezz meg az utols� l�pcs�fokr�l – a hangom komolly� v�lt. – Az tesz igaz�n sz�rnny�.

         Komolyan b�lintott.

- �ln�m kell.

- Min�l hamarabb t�rt�nik meg, ann�l jobb. Ann�l kevesebb ideig kell tartanod t�le – a has�ra fektettem a fejem. – Nekem az els� cselekedetem sz�rnyk�nt az volt, hogy kiirtottam a csal�domat. Hidd el, ut�na sokkal k�nnyebb volt. R�gt�n megvolt a t�zkereszts�g �s a sz�lak elvarr�sa is, amik a r�gi �letemhez k�t�ttek volna.

- Ez�rt kell a sz�leimet…? – �reztem, hogy nyel egyet.

- Mm-hm. Mikor �rnek haza?

- Hamarosan – s�hajtott fel.

         A h�z el�l f�kcsikorg�s hallatszott. R�m�lten n�zt�nk �ssze.

- De azt nem hittem volna, hogy ilyen hamar!

         Odaszaladt a szekr�ny�hez, �n meg magamra r�ngattam az als�gaty�m �s a farmerom.

- Rejtsd el a k�ls�d! – sz�ltam fojtottan.

- Hogy kell?

- H�ha! – Most eszm�ltem csak r�, mennyi mindent nem tud m�g, �s nem is fog megtudni. Erre viszont sz�ks�g lesz. – Koncentr�lj arra a k�ls�dre, amit m�g emberk�nt birtokolt�l. ennek m�k�dnie kell.

         �s szeml�ltettem. Visszaalakultak a fogaim, a kezeim �s a szemeimb�l is elt�ntek a v�r�s k�r�k. Elkezdtem a sebeimet begy�gy�tani, k�zben figyeltem, hogy � hogy halad. �sszeszor�totta a szemeit, �s �k�lbe szor�tott k�zzel �sszpontos�tott. Ami ezut�n t�rt�nt azt csak m�sodik v�giggondol�sra fogtam fel. Egy ny�g�ssel �sszeroskadt, �s n�gyk�zl�bra esett. Es�s k�zben a kezei visszav�ltoztak, a sebei pedig elkezdtek begy�gyulni. Mire a padl�ra �rt, m�r a sebei fele elt�nt. �n �pp csak a fel�n�l j�rtam az eny�meknek. R�m n�zett, a szemei �s a fogai is norm�lisak voltak.

- Siker�lt? – k�rdezte elhal�an.

- Aha – m�g mindig nem t�rtem magamhoz. – El�g hihetetlen l�tv�ny volt.

- Mi�rt? – kapta f�l a fej�t, k�zben tov�bb �lt�z�tt.

- F�lelmetesen gyorsan gy�gyult�l meg. A sebeid gyorsabban gy�gyultak be, mint az eny�mek.

- Tal�n v�szhelyzetben �gy m�k�dik – vonta meg a v�ll�t. – Vagy az�rt, mert el�sz�r csin�ltam.

- Lehet – b�lintottam m�g mindig bizonytalanul. – De m�gis, mit �rezt�l?

         Elindult fel�m, de most t�n�dve meg�llt.

- H�t… olyan volt, mintha a mellkasomban lett volna egy j� meleg f�nylabda. Azt�n ez a labda felf�j�dott, kit�lt�tt bel�lr�l, azt�n a b�r�m�n kereszt�l kisug�rzott. – A sz�nyeget b�multa. – Ilyen �rz�s volt.

         Agg�dva n�ztem k�r�l, de nem l�ttam semmilyen gyan�s dolgot. Hallottam m�r ilyen esem�nyr�l �s annak nem lett j� v�ge.

- Mi van? – l�tta rajtam, hogy er�sen figyelek valamire.

- Semmi!

         M�r nyitotta a sz�j�t, hogy feleseljen, de ekkor kulcscs�rg�s szak�totta f�lbe t�rsalg�sunkat. Ism�t eluralkodott rajtunk a p�nik. F�leg rajta. Reszketni kezdett. Elkaptam a v�llait, �s magam fel� ford�tottam.

- Figyelj r�m! – suttogtam a szem�nek – Ennek meg kell lennie. Musz�j! Csak ezut�n leszel el�gg� k�szen az ut�na k�vetkez�re.

- De seg�tened kell! – k�rte remeg� hangon. – Egyed�l nem tudom v�gigcsin�lni.

         B�lintottam, �s � gyorsan megcs�kolt. Az ajkain kereszt�l �reztem, mennyire ideges �s f�l. K�zen fogva indultunk lefel�. Odalentr�l egy asszony alkoholban oldott kacag�sa sz�r�d�tt fel. Egy f�rfihang v�laszolt r� �bl�s hahot�z�ssal. Az els� emeletre �rve m�r azt is hallottuk, hogy mit besz�lnek.

- Ejnye, ejnye, kedves f�rjuram, seg�tse m�r le r�lam ezt a bund�t! – m�k�zott az asszony.

- Nocsak, kedves asszonyom, - sz�nlelt meglepet�st a f�rfi – csak nem t�l ittas?

- Ugyan dehogy! – nevetett a n� – hisz m�r a kalapomat is letettem.

- Egy kaktusz tetej�re – ezut�n megint nevet�sben t�rtek ki.

         Le�rt�nk a legals� l�pcs�fordul�hoz. Megfordult �s r�m n�zett. A keze g�rcs�sen szor�totta az eny�met.

- El�re megyek – suttogta halv�nyan – El kell t�l�k b�cs�znom. V�g�l is… a sz�leim.

         Leosont a l�pcs�n, �n meg le�ltem a fordul�ban �s hegyeztem a f�lem. A sz�lei egym�snak t�maszkodva �lltak az ajt�n�l. F�lve sz�l�totta meg �ket.

- Sziasztok!

         A k�t feln�tt hom�lyos tekintettel n�zett r�.

- Ha! Szia, kisl�nyom! – ki�ltotta az anyja. V�gre siker�lt levennie a bund�j�t �s a f�rj�nek is a kab�tj�t. Est�lyiben �s szmokingban s�t�ltak a l�nyukhoz, aki odaszaladt, hogy meg�lelje �ket. Elfintorodott.

- Mennyit ittatok?

- Sokat – felelte r�m komoly arccal az apja, m�g b�logatott is hozz�. Mikor azonban �t�lelte kisl�ny�t, r�m�lten tolta el mag�t�l.  – Neked meg mit�l van ilyen szagod?

         Az anyja er�sen n�zte, �s arc�ra r�m�let �lt ki.

- �s mit�l vagy csurom v�r?

         Elt�volodott t�l�k, nehezen nyelt egyet, �s akadozva besz�li kezdett:

- Az… az t�rt�nt, hogy megismerkedtem egy fi�val. �s… h�t komoly a dolog. Szeretem �t �s � is szeret.

         A sz�vem majd kiugrott a hely�r�l.

         Az apja elgondolkodva vakarta meg a kopaszod� foltot a feje tetej�n.

- H�t ez �rdekes. De nem vagy te m�g t�l fiatal ahhoz, hogy szerelmes legy�l?

         � nemet intett.

- Nem. Biztos vagyok abban, amit �rzek.

- H�t j� – adta meg mag�t az apja.

- Azt m�g mindig nem tudjuk, mit�l is vagy v�res?! – kiab�lta az anyja hiszt�rikusan.

         Szerelmemnek k�nnyek sz�ktek a szem�be.

- Ne haragudjatok! – t�rdre esett, eltakarta az arc�t �s zokogva folytatta – Lefek�dtem vele. �s egy kicsit durva volt.

         A sz�lei sz�lni sem tudtak a d�bbenett�l. V�g�l az apja m�gis megtal�lta a hangj�t.

- De h�t… akkor mi�rt csin�ltad? Aki veled k�pes ilyet tenni az egy… egy…

- Sz�rnyeteg – sz�ltam az als� l�pcs�n �llva. – Ezt a sz�t kereste, igaz?

         A k�t ember a d�bbenet szobrak�nt b�multa, ahogy odas�t�ltam a l�nyukhoz, szel�den �tkaroltam a v�llait �s �lt�ben gy�ng�den ringattam.

- Csss, ne s�rj! - s�gtam a f�l�be – Besz�lek vel�k. Tal�n elker�lhetj�k a v�rf�rd�t.

         Fel�lltam �s farkasszemet n�ztem a sz�l�kkel. Az anyja k�ptelen volt levenni r�lam a szem�t. Hol a nyeszlett fels�testemet, hol az azt bor�t� v�rt b�multa. De a szemembe n�zni nem mert. Ez�rt egy darabig a f�rj�vel szemeztem, �s csak azut�n kezdtem fix�rozni az asszonyt. Csak egyszer mert a szemembe n�zni, �s akkor is csak egy pillanatra. Itt volt az ideje besz�lni.

- J� est�t! – k�sz�ntem illedelmesen – Azt hiszem, ill� volna a bocs�natuk�rt esedeznem, amennyiben ez egy �tlagos helyzet volna. maguk ut�na f�ljelenten�nek, a l�nyuk pedig �sszet�rne. De mivel ez a legkev�sb� sem egy �tlagos helyzet, szerintem ezeket kihagyhatjuk bel�le.

- Kicsoda maga? – k�rdezte az apa.

- Sz�m�t? Az vagyok, akit a l�nyuk p�rj�nak v�lasztott.

         Az apa megr�zta a fej�t.

- M�shogy k�rdezem. Micsoda maga?

         Felt�madt bennem a v�rszomj.

- Komolyan �rdekli? – ki�ltottam – Legyen!

         Azzal �tv�ltoztam. Ez lehetett az utols� csepp a sz�l�k pohar�ban. Az anya n�m�n �sszecsuklott a csemp�n, az apa pedig t�togva h�tr�lt a falig �s a leveg�t markol�szta a maga mellett l�gatott kezeivel.

- Na, az�rt ennyire nem vagyok ijeszt�! – vihogtam akaratlanul. Azt�n a hajamba t�rtam. – Basszus! Idegroncsokkal nem lehet besz�lni.

- Nem olyan v�szesek – sz�lt m�g�ttem � – Ha kialussz�k, lehet vel�k besz�lni.

         Fel� fordultam, f�lrebillentett fejjel n�ztem r�.

- Ha kialussz�k…?

- Ha kialussz�k – b�lintott, �s szipogott egyet – De nem fogj�k.

         F�lt�p�szkodott a k�r�l �s m�g�m n�zett a sz�leire. Nyoma sem volt a s�r�s�nak, csak a szeme volt egy kicsit piros. Elindult. F�rk�szve n�ztem hideg tekintet�be. Agg�dtam.

- Ez te vagy?

         Mell�m�rt, feln�zett r�m. Megkereste a pillant�som.

- �n vagyok – a hangja meleg volt, szeretettel teli. A szeme is bar�ts�gosabb volt.

- Biztos ezt akarod? – megfogtam a t�lem t�volabb es� v�ll�t.

- Igen – megszor�totta a karom – Mindegyik�nknek jobb lesz �gy. �k �sszet�rtek annak tudat�ban amit csin�ltunk, l�thatod. Engem pedig eloldoz.

         B�lintottam �s leengedtem a karom. � elindult fel�j�k. Megfordultam, �s figyeltem. Ez �rdekes lesz!

         Lassan ment fel�j�k. Let�rdelt az anyja mell� �s kisim�totta a szem�b�l a rakonc�tlan hajtincseket. A n� hangtalanul k�nnyezett. Az eg�sz jelenet valahogy nyugodalmas volt. Figyeltem az anyja �rzelmeit, (istenkir�ly k�pess�g) �s d�bbenten j�ttem r�, hogy haldoklik. Elvesztette az �lni akar�s�t. Szerelmem �tv�ltozott �s k�zelebb hajolt a n�h�z, aki el�sz�r adott neki �letet.

- Kisl�nyom… - lehelte az anyja.

         � megfogta anyja kez�t �s megpuszilta. � is k�nnyezett.

- Itt vagyok, anyu!

- Mi�rt? – az asszony k�rd�se h�sba v�g� volt.

- Tal�n gyermeki naivs�gb�l. Tal�n mindig is ezt akartam.

- �n m�r nem akarok semmit – s�hajtotta az asszony elhal�an �s lehunyta szemeit. – F�jni fog?

- Egy kicsit.

         Az anya erre m�r nem v�laszolt. A l�nya a nyak�hoz hajolt, �s egy hat�rozott �mde gy�ng�d harap�ssal elmetszette a ver�er�t. A n� m�g egy utols�, reszket� s�hajt hallatott, azt�n v�gleg elcsendesedett. � �sszekulcsolta anyja kezeit, �s a halott mellkas�ra tette �ket. A n� arca b�k�s volt. Szinte boldog.

- �g veled, anyu! – s�hajtotta az �g fel� ford�tott arccal. Utolj�ra megpuszilta anyja arc�t, �s f�lkelt. Figyeltem az �rzelmeit, �s �reztem, hogy frusztr�lt lett.

         Most j�n a neheze.

         Az apja, aki id�k�zben mag�ra tal�lt, �s odasettenkedett a telefonhoz. M�r le�t�tte az egyest �s a null�t, �s �pp megnyomta a hetest.

- Tess�k, rend�rs�g! – mondta egy �lmos hang.

- Ne! – felsikoltott �s a vill�mcsap�s sebess�g�vel sz�guldott �t a szob�n, kiverve apja kez�b�l a telefont �s feld�ntve az �vegasztalk�t, ami cs�r�mp�lve t�rt �ssze. Viszont � is a falhoz csap�dott. T�l gyors volt. Egy f�jdalmas ,,Au!” ut�n megd�rzs�lte a v�ll�t, azt�n apj�t kezdte keresni, aki azonban megel�zte. Elkapta a karjait �s a falhoz szor�totta. Hihetetlen teljes�tm�ny. Egy k�pc�s, pocakos f�rfi egy 300%-on m�k�d� ember ellen. Na j�, ez a szuperember csak egy kisl�ny �s csak egy �r�ja az, ami, r�ad�sul �pp most szenvedett nem �pp kellemes �tk�z�st egy k�fallal. �gy az�rt kiegyenl�tettebbek az es�lyek.

- Hagyj�l! Eressz el! – kiab�lta k�ts�gbeesetten. A szeme nedves volt.

- Na �s mi�rt? – ki�ltott vissza haragosan az apja – Hogy engem is meg�lj, mint any�dat?

- Musz�j…- ny�sz�r�gte er�tlen�l. M�r hullottak a k�nnyei.

- �s mi�rt musz�j? – �v�lt�tte az arc�ba az apja – MI�RT?

         Nem tudott felelni, csak egyre s�rt. Az apja diadalmasan kih�zta mag�t.

- � mondta, igaz? – Ezzel r�m c�lzott. – Tudtam! Majd eml�kezz erre, amit most mondok: nem kellett volna meghalnunk. Mindig van v�laszt�s.

         A sz�vet meghas�t� f�jdalom iszonyatos �v�lt�se szakadt ki t�dej�b�l. Ell�kte apja kezeit �s a tork�ra vet�d�tt. Dulakodtak egy darabig, a v�r szanasz�t fr�cs�g�tt mindenfel� a szob�ban, el�ztatta a gy�ny�r� sz�nyeget. Kis id� m�lva a f�rfi kiszenvedett. M�g arra volt ereje, hogy lez�rja apja szemeit. Azt�n elhatalmasodott rajta a k�ts�gbees�s �s g�rcs�s, kib�rhatatlan, �ld�kl� zokog�s k�zepette verg�d�tt a f�ld�n.  T�rdre rogytam. A lelk�nk egy eg�szet alkot, nem lehet, hogy csak a fele szenvedjen. N�gyk�zl�b, k�nny�ztatta arccal k�sztam oda hozz�. Mell�zuhantam, �s magamhoz h�ztam, a mellkasomhoz, hogy a sz�ve min�l k�zelebb legyen az �n sz�vemhez. Azt a mindent elbor�t� k�ts�gbees�st, �s elviselhetetlen f�jdalmat egy ember nem b�rn� ki. Azt hittem, mi is kevesek lesz�nk hozz�.

         G�rcs�sen szor�totta a kezem �s rekedten suttogta:

- Nem b�rom ki! Nem akarok �gy meghalni! – Er�t gy�jt�tt, hogy folytatni tudja. – Apunak igaza volt. Van v�laszt�s. Ugye te sem akarsz meghalni? Sosem akart�l.

- Nem akarok – suttogtam t�r�kenyen – �lni akarok veled, mert… mert szeretlek!

- �n is szeretlek! – s�gta halkan �s megcs�kolt. K�nnyesen, hosszan �s v�gtelen�l gy�ng�n. Ez volt a legszomor�bb �s legragaszkod�bb cs�k, amit valaha �t�ltem.

         M�sra nem maradt er�nk. B�rmi m�s f�l�sleges is lett volna. Szavak, tettek akkor nem �rtek volna semmit. Csak mi voltunk, �s a k�nnyek tengere.

         �gy �rt minket a hajnal.

         �lomba s�rva, �lelkezve.

De �lve.

(2010)