Felh�s nap volt az a hegyekben, a kis fah�z szinte d�l�ng�lt, amiben Banzay t�lt�tte az id�t. Egyetlen k�b�l k�sz�lt dolog volt a fah�zban, a kandall�. Ennek meleg�ben gubbasztott Ikoyama a hideg zord �jszaka hossz� perceiben. Aggasztotta a t�ny, hogy a v�gzet csillaga felt�nt �s a s�m�n harc k�zeleg. Szelleme Kayuro odalebegett mell� �s hozz�sz�lt:

– Mester. Valami B�ntja a lelked?

– Igen Kayu. A viadal hamarosan elkezd… – de nem tudta befejezni a mondatot.

Megsz�lalt az or�kulum harangja. Elolvasta az �zenetet.

– Sz�val elkezd�d�tt. Az els� ellenfelem: Kyo Asume.

– Hol lesz mester?

– Az Ayome t�ren egy faluban, Trikon�ban.

– �n ismerem azt a helyet mester. �s ha szabad k�rdeznem mikor lesz?

– Hajnali kett�kor. K�t nap m�lva. Gyakorolnunk kel az �j mozdulatokat.

***

– Kayuro, a kardba! Puszt�t� csap�s! – azzal egy lila f�nycs�va csap�dott bele az el�tt�k l�v� szikl�ba. – Harci roham! – Most pedig sorozatos csap�sok ut�n a marad�k szikl�b�l port �r�ltek.

Szinte eg�sznap folyamatosan ez a jelenet ment kiv�ve d�lut�n h�rom k�r�l amikor le�llt pihenni �s eb�delni. Bes�t�lt a h�zba, �sszevagdalt valami z�lds�gszer� dolgot fel�nt�tte v�zzel �s egy kond�rban t�zre tette. Kayu odament hogy megn�zze, mit kotyvaszt Ikoyama.

– Mester. Eln�z�st, ha tiszteletlen vagyok de, mi ez? – k�rdezte Kayuro.

– Padlizs�n. Ne mond, hogy nem ismered a padlizs�nt!

– Sajnos nem mester.

– �s m�r ezerszer megmondtam, hogy ne sz�l�ts mesternek! Sz�l�ts Banzaynak. – Rendben mest… – Kayuroban megakadt a sz� mikor m�r mondta volna ki – vagyis Banzay.

 Ikoyama elmosolyodott �s kevert egyet a f�zel�k �llag� padlizs�n „levesen.” Mikor k�ssz volt az �tel, megette �s fel�llt az asztalt�l. Elindult az ajt� fel�.

– Nem j�ssz? – k�rdezte hatalmas mosollyal �s egy r�vid kacajjal.

– M�ris megyek Banzay.

– Ezt m�r szeretem hallani. Sz�val, tegnap azt mondtad tudod hol van ez a Trikona. Mert �n nekem fogalmam sincs. Oda k�ne vezetned.

– Ezer �r�mmel. – V�laszolta Kayuro mik�zben m�r indult Ikoyama ut�n.

***

 – Banzay. Gondolod, hogy legy�zz�k ezt a Kyo fick�t? – k�rdezte Kayuro.

– Term�szetesen. Te meg �n t�k�letes csapat vagyunk. Egy�tt b�rkit legy�z�nk.

S�t�ltak lefel� a hegyen a f�k k�z�tt �s Banzay megpillantotta Trikon�t az Ayome t�rrel. Megint el�nt�tte a szorong�s, a f�lelem hogy m�r az els� menetet elveszti. Mikor le�rtek Megl�ttak egy fogad�t a „Sallys”-t �s bet�rtek. A csapos a pultot tisztogatta, mint azt elv�rhatjuk egy �res b�rt�. Ez a hely nem volt a legmodernebb, pont megfelelt a s�m�n harcra.

– Ki szeretn�k venni egy szob�t egy napra.

– Forduljon be ott. – r�mutatott egy folyos�ra �s odany�jtotta a kulcsot. A kulcson egy sz�m volt: 6 – Ott a harmadik ajt� jobbra.

Banzay elindult �s mikor befordult bele�tk�z�tt egy sz�ke sr�cba. – Ohh, bocs az �n hib�m. – mondta r�gt�n Ikoyama.

– Nem az �n… – kezdte a fi� de megakadt a szava amikor Kayuro befordult a folyos�ra. – Ez, – v�rt egy kicsit a d�bbenett�l. – nem Kayuro a nagy harcos?

– Te l�tod �t?! Akkor te biztos Kyo vagy.

– Te pedig Banzay Ikoyama. �r�l�k hogy megismertelek �s sajn�lom hogy le kell gy�zzelek. – v�laszolta Kyo g�nyosan, �s felkacagott.

M�g�tte a semmib�l felvillant egy szellem. Egy n�i szellem. Hatalmas kardal a kez�ben p�nc�lokkal �s egy a szem�t eltakar� sisakkal. De az hogy n� egyszer�en ki lehetett venni a karcs�s�g�b�l �s melleib�l.

– M�r alig v�rom a holnap kett�t. – mondta Banzay �sszer�ncolt szem�ld�kkel �s sz�les mosolyal.

– Kevesen szeretik hogyha Laposra verik – v�laszolta m�g nagyobb g�nnyal Asume. Folytatjuk