Az Omega Centauri

V�gre valah�ra el�rtek az Omega Centaurira. �m a landol�s nem volt z�kken�mentes, mert a haj�t m�r csak az Isten akarata tartotta �ssze, �gy egy er�sebb �t�s is darabokra szedte volna. Kisebb idegbaj �r�n, de siker�lt gond n�lk�l lesz�llniuk. K�s�bb kider�lt, hogy tal�n a v�roshoz egy kicsit k�zelebb kellet volna f�ldet �rni. �gy m�r megint felsz�lltak, �m ez�ttal siker�lt pont Artur b�d�ja mellet letenni a haj�t.

- Alterbot! 1000 �ve nem l�ttalak! Hogy s mint? Tommal mi van?- �ml�tt a sz� Arturb�l.

- Most, egyel�re ink�bb a haj�ra k�ne n�h�ny pillant�st vetned, azt�n majd besz�lgethet�nk.

- Rendben-mondta Artur, �s a haj�hoz sietett- Ezt rendesen sz�tszedt�tek! Hol j�rtatok, aszteroida �vben sz�guldoztatok, vagy mi?

- Vagy mi. Els�sorban sz�tkapt�k a Mc-242 –es mellett, azt�n a becsap�d�s a F�ldbe, na az is megviselte, most meg a Legalesek t�madtak r�nk. �sszerakhat�?

- �n a helyedben kap�sb�l egy �j haj�t venn�k… De igen, �ssze lehet rakni.

- Mennyi id� alatt?- k�rdezte Alterbot.

- Kb. 1-2 h�t, ink�bb 2, ha a pajzsot is megrepar�lom. N�zdcsak, ezt a k�lyk�t �szre sem vettem. Ki ez?

- James From, a F�ldr�l-el�zte meg James robotunkat a v�laszban.

- Nocsak. Nem szokt�l �j tagot felvenni csak �gy. Mi t�rt�nt?

- Tom meghalt. Meg�lt�k. A haj�t automat�ra �ll�tott�k, �gy az a f�ldbe csap�dott. A k�ly�k megtal�lta, �s sikeresen fel is sz�llt vele. Azt�n ker�lt�nk ide.

„Nem vagyok k�ly�k…” gondolta James, majd elt�nt. Nem akarta zavarni �ket a szerel�sben, na �s persze a besz�lget�sben. Elindult a v�ros fel�, �s k�zben gondolkodott. „Milyen sz�p hely. Hasonl�t a F�ldre, csak tal�n a lak�k n�znek ki m�sk�pp…” Egy kavicsot rugdosott, hogy izgalm�t levezesse. K�v�ncsi volt, hogy n�zhetnek ki az Omega Centauriak. Artur ink�bb emberszer� volt, csup�n annyi k�l�nbs�ggel, hogy az � szeme f�lpercenk�nt v�ltotta a sz�n�t. Am�gy t�k�letesen k�z�pkor� f�rfira hasonl�tott. A v�ros hat�r�ba �rve kiss� lelankadt izgalma: a Centauri lak�k mind emberszer�ek voltak, n�mi elt�r�sekkel. „H�t.. a meglepet�snek annyi” gondolta, �s elvegy�lt a t�megben. A v�rosban pezsgett az �let. Emberek, na j�, ink�bb emberszer� l�nyek szaladg�ltak ide-oda, egyesek besz�lgettek, m�sok b�k�sen s�t�lgattak. James �gy �rezte, nem lehet baj, hisz �gy n�zett ki, mint �k. Ezzel a gondolattal a fej�ben vegy�lt el a t�megben. Ez a telep�l�s volt az egyetlen a bolyg�n, �gyhogy �rthet� volt a ny�zsg�s. Egyszer csak valaki, vagy ink�bb valami hanyattl�kte h�s�nket. K�s�bb, mikor James mag�hoz t�rt, l�tta, hogy megy el�re. A mozg�j�rd�ra l�pett, ez�rt dobta az a brav�ros h�tast. Fura tekintetekkel k�s�rve fel�llt, �s elmosolyodott, mintha mindez sz�nd�kos lett volna, majd elszelelt. Megk�nnyebb�lten sz�llt le a j�rd�r�l, �s bev�nszorgott egy sik�torba, hogy kif�jja mag�t. Mint kider�lt, hiba volt…