Tokio rejt�lyei

„Hol vagyok?” Ez volt Banzay els� gondolata, amikor f�lkelt a k�rh�zban. K�r�l n�zett �s megl�tta Kyot egy m�sik �gyon. A szellemek ott lebegtek gazd�ik f�l�tt. Kayuro nagyon �r�lt hogy gazd�ja fel�bredt.

–       Banzay! Nem is gondoltam volna, hogy egy nap �s fel�bredsz. – mondta Kayu mester�nek.

–       H�t, �n sem. De mi is t�rt�nt? – k�rdezte Banzay.

–       El�jult�l, amikor legy�zted Ziket. Egy ismeretlen ember behozott titeket a k�rh�zba.

–       �s Kyo hogy van? – k�rdezte k�v�ncsian az ifj� s�m�n.

–       � m�g eszm�letlen, de j�l van. Csak teljesen kimer�lt a harcban. – v�laszolta a szellem.

Mirian odament Banzayhoz.

–       Banzay mester! �n is �r�l�k hogy fel�bredt. Valahogy tudn�nk seg�teni Kyo mesternek? – k�rdezte Mirian.

–       Tudtommal nem. De nem vagyok orvos. S�m�n vagyok. – vigyorodott el Banzay.

Banzay sz�p lassan felt�p�szkodott, felvette cip�j�t �s odas�t�l Kyohoz. Sebes volt a mellkasa, legal�bbis a rajta l�v� k�t�s erre utalt. Banzay egy ideig n�zte bar�tj�t. Az csak m�lyen aludt. Az el�z� napi csata nem csoda, hogy kif�rasztotta. Egy id� ut�n fel�llt az �p fi�.

–       Mirian, maradj itt �s vigy�zz Kyora am�g fel�bred. – mondta Banzay. – ha felkelne, mond hogy h�tre visszaj�v�nk �rte.

–       Rendben van. – v�laszolta a szellem aki egy�ltal�n nem k�v�nt elt�vozni mester�t�l.

–       Kayu, mi megy�nk megn�zz�k a v�ros. – mondta a fi� Szellem�nek.

Banzay fel�llt �s kis�t�lt a k�rteremb�l v�gig a folyos�n, le a l�pcs�n, ki az ajt�n. A v�ros hatalmasabb h�zakkal volt tele, mint amekkor�kat valaha is l�tott. V�gigs�t�lt egy �t ment�n, l�tott mindenf�le boltot, h�zat, parkot. Az egyik boltba bet�rt, ahol szuven�reket �rulnak. L�tott ott is minden f�l�t: b�gr�ket, sapk�kat, faragott dolgokat. A pult el�tt egy k�k haj� l�ny �lt, aki �pp egy hegyes valamit faragott.

–       Ez mi? – k�rdezte a l�nyt�l.

–       Ez egy ikupati. A b�ty�mnak faragom. – v�laszolta a l�ny. – Egy�bk�nt Pirika vagyok, Pirika Racer.

–       �n meg Banzay Ikoyama. Mond csak! Mire j� egy ilyen ikupati? – k�rdezte k�v�ncsian Banzay.

–       A szellem�t tudja bele… vagyis hogy. – a l�ny nem akarta v�gig mondani mivel nem tudta hogy Banzay s�m�n.

–       Szellem�t? Akkor � biztos egy s�m�n. – mondta a fi�.

–       Sz�val te tudsz a s�m�nokr�l? – a l�ny nagyon meg�r�lt hogy m�g egy s�m�nt ismerhet.

–       Persze hogy tudok. Magam is az vagyok. – mondta Banzay sz�les mosollyal. – �s � is indul a versenyben?

–       Te is s�m�n vagy? Akkor nem mondok t�bbet. Biztos te is ki akarod �t �tni a versenyb�l. – azzal elfordult �s faragta tov�bb az ikupatit.

Banzay nem �rtette mib�l gondol a l�ny ilyeneket. De nem is �rdekelte nagyon. Kis�t�lt a boltb�l �s visszafordult a k�rh�z fel�.

***

Mikor m�r egy kis ideje visszafel� ballagott �tfutott el�tte egy fi�, aki s�lyokat hordott a l�b�n �s a kez�n. A fi� mellett egy sokkal kisebb sr�c ker�kp�rozott.

–       Te Yoh, nem k�ne pihenned egy picit? – k�rdezte a kisebbik fi� a nagyobbt�l. Banzaynak esz�be jutott amit Rio mondott hogy egy Yoh nev� s�m�n tan�totta.

–       Nem Morty. Anna kik�sz�t ha nem futom le a 60 kilom�tert vacsi el�tt.

–       Anna? Vajon ki lehet az? A n�v�re? – gondolta Banzay azt�n tov�bb ment.

M�r majdnem a k�rh�zhoz �rt, amikor hangokat hallott egy sik�torb�l.

–       Mit akarsz doshi l�ny? – a hang olyan volt, mint Kyo-�.

–       Ne �rdekeljen az t�ged! El�g, ha elpusztulsz. – v�laszolt egy n�i hang.

–       Sz�val te is elpuszt�tani akarsz? Te biztos Zik bar�tja vagy. – mondta Kyo mik�zben t�madt.

Banzay berohant a sik�torba hogy bar�tja seg�ts�g�re keljen. Szelleme k�vette. Kyo �pp t�madni k�sz�lt de az ellenf�l gyomron r�gta. Egy magas z�ld haj� l�ny �llt a f�ld�n hever� Kyo el�tt. Mellette egy izmos z�ld ruh�s szellem �llt.

–       Ne b�ntsd a bar�tomat! – ki�ltotta Banzay.

–       Ugyan m�r! Te sem kottyansz meg nekem. A bar�todat legy�ztem. – v�laszolt a l�ny. – Peilong, t�madj!

A szellem t�madt, hatalmas �t�st m�rt Banzayra aki m�g nem is k�ldte szellem�t a kardba. A fi� h�tra rep�lt. Szelleme a nagy vesz�ly tudat�ban beugrott mag�t�l a kardba.

–       Nem eg�szen gy�zt�l le. – mondta a felkel� Kyo. – Mirian, zuhan� �st�k�s! – az �st�k�s t�mad�s �jra lecsapott.

–       Mi? Hogy kelt�l fel Leepeilong t�mad�sa ut�n? – k�rdezte a doshi l�ny mik�zben szelleme kit�rni pr�b�lt az �st�k�s el�l. A t�mad�s gyeng�n ugyan de c�lba �rt. – Peilong, j�l vagy? – k�rdezte a l�ny szellem�t.

–       Igen Jun. Folytatom a harcot a v�gs�kig. – v�laszolt a szellem, aki m�r �jra talpon volt.